Különös hangulatú novellák Puskás Panniéi, egyszerre végtelenül nyomasztóak, közben mégis szórakoztatóak. Fekete humoráról időnként Hazai Attila elbeszélései jutnak eszünkbe. Nem meglepő, hogy a szerző – a nevének említése nélkül - utal is a Feri: Cukor kékség című regényre: „Én még egyedül lenni is csak nagyon teátrálisan tudok. Olvastam egy könyvet, amelyben a főszereplő csokikat pakolt egyenes csíkban a szobája egyik végétől a másikig, aztán megette egy összeset, és egy csavarhúzóval az orrán keresztül megérintette az agyát. (…) Már akkor gondoltam, hogy nem tudom teljesíteni a kihívást, amikor két tábla csoki után úgy éreztem, nem tudok többet enni. Gondolom, azt már mondanom se kell, hogy a csavarhúzót is kiszedtem az orromból, mielőtt még nagyobb baj lett volna.”
Hazai nagyon férfiközpontú látásmódját jól ellenpontozzák viszont Puskás Panni jellegzetesen női perspektívái. Amik – akárcsak Hazainál – eközben nagyon is egyéni tapasztalatokat fogalmaznak meg, sokkal inkább kiérezhető belőlük a magányos menetelés a világgal szemben, mint bármiféle csoport nevében való felszólalás. Kifejezetten sötét történetek ezek halálról és szorongásról, egyedüllétről és be nem teljesült álmokról. A borítón is azt olvashatjuk, hogy a szerző „élettel és halállal játszik”, ez pedig pontos megfogalmazás is. Hazaihoz hasonlóan pedig időnként az események szürrealitása már kicsap a valóság keretei közül (mint a Bukowskival való randi elbeszélésekor), máskor viszont épp azzal szembesítenek minket, elképzeléseink mennyire távol állnak a valóságtól. Épp, mint a fentebb említett elbeszélés a csavarhúzóval, vagy a Pornó című, amiben a gyermeteg, veszélyes fantáziák pontosan annyira lesznek valóságosak, mint amennyire egy vízvezeték-szerelésről álmodó egyetemi tanár az tud lenni.
Álomvilágba menekülnek a novellák szereplői, mi sem mindig tudjuk egyértelműen, hogy csak a vágyaikról olvasunk vagy a valóságról. Valóban ott az a barát, akitől várja az elbeszélő, hogy kimentse a vízből? Persze tud úszni, és csak eljátszik annak a gondolatával, mi lenne, ha fuldoklana, ki jönne akkor érte. Egy másik novellában épp a daliás úszómester figyelmét akarja felkelteni Zsuzsi néni (az elbeszélő nagymamája), de más siet a segítségére, és végül őt is megszereti, úgy szereti, ahogy senkit. Előbbi egyébként szintén jellemző lesz Puskás Panni elbeszéléseire: az anya történetéről váratlanul ugrunk a lányáéra, a cserben hagyásos gázolóéról az áldozatéra, a gyorsétteremben vaníliás shake-et kortyolgató szerelmes párról a szomszéd asztalnál ülőre.
Az utóbbiakat felvonultató novella, a Cserben hagyás jól jellemzi az egész kötetet: hirtelen ugrások, abszurd események és megrendítő felismerések sokkolják az olvasót. Nem egy könnyed kötet ez, mégsem érezzük azt, hogy megterhelne minket a sok tragédia, inkább késztet minket keserű mosolyra, az élet végtelen furcsaságán való gondolkozásra. Hiszen mégsem mindennapos, hogy egy a romantikus eljegyzési meglepetéspartiját viszolyogva fogadó szereplővel érezzünk rögtön együtt, sőt, vele együtt vágyjunk mi is a menekülésre. Ezek a novellák viszont segítik az olvasót, hogy akkor is igyekezzen a látszatok mögé nézni, amikor a felszínen – úgy tűnik – teljes a boldogság.
Puskás Panni: A rezervátum visszafoglalása, Magvető, 2021, 2999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/49. számában jelent meg, december 3-án.
