Milyen aktualitása lehet ma egy 1936-ban, Németországban íródott politikai, eszmetörténeti kötetnek, amelyik azt vizsgálja, hogy milyen szerepe volt az utópiáknak a történelem alakulásában? Sokkal több, mint elsőre gondolnánk. Hans Freyer (1887–1969) a múlt század egyik legnagyobb hatású filozófusa és szociológusa, Németország első szociológia tanszékének professzora Kielben. De Lipcse, Budapest, Münster és Ankara egyetemein is tanított. (Magyarországon, a Német Kulturális Intézet vezetőjeként írta meg a második világháború idején Európa világtörténelmét, a nyugati civilizáció korszakos történetét.) Freyer fordulatos szellemi pályát futott be, egy időre a nemzetszocialista rendszer is a hálójába kerítette, de politikai szerepet nem vállalt a mozgalomban, és hamarosan ki is ábrándult belőle. Az utópiák történetét bemutató kötete már e kiábrándulás időszakában született. Freyer szerint az utópia termékeny gondolatkísérlet, amelyet gyakran nem kezelnek a helyén. Amolyan hétvégi olvasmánynak, pihentető fantáziálásnak tartják. Csakhogy ezek alapján az ítéletek alapján nem lehet megmagyarázni, „egyes utópiák hogyan tudtak évszázadok, sőt évezredek távlatából is világítani a számunkra, és azt sem, hogy a legnagyobb gondolkodók hogyan lehettek képesek akárcsak egy szikrányit is rájuk áldozni szellemi alkotóerejükből”. Freyer szerint az utópia nem egyszerűen a „gondolat habzása”, a „hangulat játéka”, hanem az akarat megvillanása. A kötet a társadalmi átalakulásokról és az emberiség örök törekvéséről szól, hogy igazságosabb, jobb világot hozzon létre, miközben óvatosan figyelmeztet az utópiákban rejlő veszélyekre is.
A Politika szigetei az utópikus-politikai gondolkodás rendkívül koncentrált vázlatát nyújtja: Platón, Thomas Moore, Campanella, Bacon, Andreae, Fénelon és Fichte koncepciói mellett számos kevésbé ismert, ám megismerésre érdemes szerző kap benne helyet. Ráadásul a Freyer kifejezetten szórakoztató stílusban tudja kifejteni és érthetővé tenni a gondolatait.
A könyv központi kérdése: hogyan alakították az utópiák az emberiség történelmét? Freyer erre válaszolva végigvezeti olvasóit az utópikus gondolat fejlődésének fontos állomásain, kezdve Platón Államával, amely az igazságosság mibenlétének kérdését tárta a görög filozófiai gondolkodás elé, egészen a modern kor disztópikus vízióiig, mint Orwell vagy Huxley világa. Freyer nemcsak az utópiák történeti aspektusait mutatja be, hanem azok politikai, társadalmi és etikai jelentőségét is vizsgálja.
Mindezt olyan érzékenyen elhelyezett iróniával teszi, hogy az olvasóban szinte nem is tudatosul, hogy milyen „komoly” témákat tárgyal épp a szerző, aki maga is egy totalitárius rendszer elől menekült, és ha áttételesen, Budapestről is, de részt vett annak hivatali működtetésében. Nem is csoda, hogy a szöveg egy pontján így elmélkedik: „Az utópisztikus államban egy embertípust egész biztosan halálra ítélnének, mégpedig az utópistát.”
Hans Freyer: A politika szigetei. Az utópiák története Platóntól napjainkig. Ford.: Joób Kristóf. Osiris Kiadó, 2024. 3980 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/1. számában jelent meg január 3-án.
