Viaszbábok korhű köntösben – regény Horthy kiugrási kísérletéről
Berényi Anna: Horthy kiugrása (Fotó: Scolar)

A nyolcvanas évek vége felé, percekkel a rendszerváltás előtt a megyei múzeum szervezésében két egymást követő nyáron honismereti táborban vettünk részt Kenderesen, ahol nekünk, középiskolásoknak az volt a feladatunk, hogy a falu öregjeit kérdezzük a Horthy családdal kapcsolatos emlékeikről. Akkor mifelénk még nem oral history volt a műfaj neve, ellenben tudni lehetett, hogy a kormányzó szerette a falubelijeivel körbevenni magát, így az idősek között akadtak olyanok, akik a személyzet részeként Budán, a Várban is számos, addig nem ismert történésnek és megbeszélésnek lehettek fül- és szemtanúi. Nem tudom, a múzeumi szakemberek mire mentek végül az iskolai füzetekbe rótt macskakaparásos jegyzeteinkkel – a szállás egyébként a kollégiumként funkcionáló Horthy-kastélyban volt –, mindenesetre a helyiek elég bizalmatlanok voltak: már lehetett érezni a változást, de még nem lehetett tudni, miről szabad beszélni, és miről nem ajánlatos.

Azóta, ha nem is mindent, de elég sokat tudunk 1944 eseményeinek hátteréről és kulisszatitkairól, és ennek megfelelő részletességgel mesél ezekről a sorsfordító hónapokról Berényi Annának a 80. évfordulóra időzített terjedelmes regénye is. Az elkésett és erélytelen kiugrási kísérlet, vagyis annak kudarca nagyban befolyásolta Magyarország további sorsát, de a világháború befejezésének elhúzódását is. A Horthy kiugrása március 18-án, a német megszállás előestéjén kezdődik, és október 17-én, a kormányzónak és családjának a Szálasi-puccsot követő, Németországba való kényszerű távozásával ér véget. A kettő közti időszakot rövid, könnyen olvasható, pergő fejezetekkel veszi górcső alá, számtalan szereplőt és történést fölvonultatva, miközben bejárjuk a sorsdöntő események helyszíneit Klessheimtől Budapesten és Herencsényen át Moszkváig és persze Kenderesig.

Románia átállt, nekünk miért nem sikerült kiugranunk a német szövetségből?
Pethő Tibor

Románia átállt, nekünk miért nem sikerült kiugranunk a német szövetségből?

Ezelőtt 80 évvel, 1944. augusztus 23-án Románia sikerrel váltott frontot, és állt át a szövetségesek oldalára. 

A legfőbb figurák a kormányzó és közvetlen hozzátartozói, így a felesége, Magda, a fia, Nicky (az ifjabb Miklós), valamint fiatalon özveggyé lett menye, Illy (Edelsheim-Gyulai Ilona), de fölbukkan Veesenmayer, Szálasi, Sztójay és még sokan mások, így Sztálin és Hitler is. Berényi Anna alaposan utánajárt az eseményeknek, és nem csupán részletesen elbeszéli ezeket, de az összefüggésekre is rávilágít. Ugyanakkor a szereplők szájából nemegyszer olyan mondatok hangzanak el, amilyeneket történelemkönyvekben lehet olvasni vagy politikai kinyilatkoztatásokban hallani: „Megint a rossz oldalra sodródtunk! Ez az ország megint a vesztesek oldalán áll! Csapdába kerültünk, és nincs kiút! Mindennek vége!” Olykor a narráció is papírízű: „Nem nehezültek felhők a világoskék égen, ettől könnyebb lett a sorban állás a jegyre osztott élelmiszerekért. A nők kigombolták kabátjaikat, a férfi tekintetek végre nem a híreket böngészték, hanem a dekoltázsokat. A magyar gyorsan alkalmazkodó nép, gondolták büszkén magukról, a jég hátán is megél, fog ez menni a németek alatt is.”

A szöveg olvastatja magát, a terjedelem ellenére gyorsan lehet haladni benne. A dramaturgiát a történelem adja, ha időnként meg is jelenik egy-egy fiktív alak, nem játszik lényegi szerepet. Az aprólékos hitelesség Kondor Vilmos könyveire emlékeztet, noha Berényi Anna kevésbé veszik el a tárgyak részletességében, ellenben a nyelvhasználat túlságosan mai (kétlem például, hogy a román átállás másnapján mondhatta azt Bethlen egy reggelire, hogy „energiadús”). A történelem gondos felmondása pedig a személyiségábrázolás rovására megy: nem regényalakokkal találkozunk, hanem viaszbábokkal, akik bukdácsolnak a tankönyvekből ismert történések sodrában, mi viszont nem tudjuk, hogy az eddigieken túl mit gondoljunk róluk. A németek a főgonoszok, a többiek felé azonban nehéz érzelmeket táplálnunk, mert bár Berényi időnként húz egy-egy ecsetvonást az arcélük megfestéséhez – ilyen például Nicky dadogásának emlegetése –, mindez kevés ahhoz, hogy hús-vér figurákat és valódi drámát lássunk a történelmi események utólagosan megrajzolt kartonpapír díszletei között.

Berényi Anna: Horthy kiugrása. Scolar, 2024. 7575 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/42. számában jelent meg október 18-án.