Ideje a szélesebb nyilvánossággal is megismertetni, immár nem először a közvélemény elé tárni, hogy mi a szaktudomány „hiteles belső vitáktól sem mentes álláspontja a Horthy-kor szerteágazó történeti kérdéséről” – olvasom Gyáni Gábor sorait. A napjainkban sokat vitatott, heroizált és démonizált témáról, a kormányzó nevével fémjelzett negyedszázadról Romsics Ignác javaslatára tavaly szeptember 14–15-én konferenciát rendeztek az MTA székházában. Romsics egyike azoknak a történészeknek, akik fontos szerepet játszottak a Horthy-rendszer jellegével kapcsolatos, a nyolcvanas évekre megszületett, ma is nehezen cáfolható konszenzusos felfogás – az 1920 és 1944 közötti időszak korlátozott parlamentarizmus volt a váltógazdaság lehetősége nélkül – megszületésében.
A konferencia apropóját az a különböző vehemenciával, a kormánysajtó rendkívül aktív közreműködésével zajló támadássorozat adta, amely a történettudomány és MTA szakmai hitelét, szavahihetőségét próbálja lejáratni; Gyáni Gábor találó szavaival „szakmailag álcázott, valójában a kurrens politikai propaganda szája íze szerint formált publicisztikai diskurzusban pellengérre kívánták és kívánják állítani” a történész szakmát. A cél sejthetően nem lehet más, mint a történetírás alárendelése a politikai akaratnak, ideológiai kurzusoknak, a hatalom emlékezetpolitikai szándékainak. A hatásos védekezés kizárólag tudományos alapú lehet.
A konferencián a Politikatörténeti Intézettől a Veritasig számtalan kutatóintézet, az ELTE-től a CEU-ig egyetemek sora képviseltette magát. Hét nagy témához – a kor társadalma és társadalompolitikája, oktatása és kulturális élete, a politikai rendszer jellege, a területi revízió kérdése, az „utolsó csatlós”, illetve vonakodó szövetséges dilemmája és a volt kormányzó szerepének megítélése – kötődő 28 referátumból és korreferátumból széles látószögű képet kaphatunk a kormányzó negyedszázadáról. A szerzőket képtelenség lenne felsorolni; a névsorban Ujváry Gábortól Karsai Lászlóig a korszak hazai kutatóinak többségével találkozhatunk.
A konferencia anyagának szerkesztett, kötetben napvilágot látott változata nemcsak a szakmabelieknek, hanem közérthető, élvezetes nyelvezete miatt minden, a huszadik századi múlt után érdeklődőnek fontos olvasmánya lehet. A szerzők természetesen egymással is vitatkoznak – szakmai alapon, s nem napi politikai érdekekre figyelve. Ezért is üdítő szellemi olvasmány, amelyről klasszikus értelemben vett recenziót írni, egy-egy témát, írást kiemelni és elemezni terjedelmi okokból is lehetetlenség. A kritikus most csak arra vállalkozhat, hogy buzdítsa olvasóit: vegyék kezükbe a kötetet, amely hosszú esztendők óta a legátfogóbb munka Horthy Miklós koráról.
A Horthy-korszak vitatott kérdései. Kossuth Kiadó, 2020. 3800 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar hang 2021/6. számában jelent meg, február 5-én.
