
Apus tudja, hogy alkalmatlan vagyok az úrilányságra. Sem szép, sem kedves, de még kellemes társaság sem vagyok – ilyennek festi le magát Gutmann Dalma sergyáros apja előtt, aki viszont azzal magyarázza leánya vadóc természetét, hogy túlságosan hamar elengedték a kezét. Ám ez a remények szerint orvosolható, csupán egy jó nevelőnő kell hozzá, meg egy-két estély, és máris érkezhetnek a rangban illő kérők, amit aztán olyan esküvő követ, hogy méltán irigykednek majd azok, akik sandán néznek Gutmann papára, de akár az egész családra is. Egyébként lehet, hogy nem teljesen oktalanul, elvégre a legnagyobb lány, Krisztina fővárosszerte híres (vagy inkább hírhedt) a varázslatos szépségéről és a „zúzmarás szívéről” – most épp a tervezett eljegyzése reggelén találják hűlt helyét, jókora kalamajkát okozva az amúgy is mázsás terhek alatt görnyedező sergyáras famíliának.
Huszti Gergely Úrilányok az Adrián című regénysorozatának második kötete lazán kapcsolódik a 2023-ban megjelent első részhez, a helyszíneken kívül a Villa Abbázia főalakja, Ada is fölbukkan egy váratlan és meglepő cameó erejéig az Adria Csillagában. Utóbbi egyébként egy Abbázia és Fiume között ingázó hajó – a tengerhez követi ugyanis Gutmann Dalma az eltűnt nővére nyomait, nem mellesleg pedig ide is vele tart elhunyt, másik testvére, Flóra olykor nagyon is életközeli emléke. Ám míg Dalma eljut a Kvarner-öbölbe, történik vele egy és más, például elkíséri neuraszténiában szenvedő anyját Freud rendelőjébe, nem mellesleg Bécsben kényszerűségből megismerkedik egy meglehetősen vad és riasztó nézeteket valló wannabe festővel, bizonyos Hitlerrel is.
„A valóság kötelességből áll, míg gyerek vagy – vallja Dalma. – Felnőttként pedig csupa lemondásból.” Ám a jó házból való úrilány nem csupán önnön lázongó mivolta okán nem találja a helyét és jön neki ilyenformán bizonyos értelemben kapóra az eltűnt nővére utáni, nem várt fordulatokat tartalmazó hajsza: a világ is éppen kifordulni készül önmagából, a boldog békeidők máza már nem csupán megrepedezett, de darabokban potyog lefelé, és ami kilátszik mögüle, az korántsem a polgári idill talmi csillogásáról szól. „Az emberek folyton azon rettegnek, hogy megfelelnek-e az Úristennek – elmélkedik a történet egy másik pontján Dalma. – Elég jók-e, elég bűnbánóak-e, a hitükhöz méltó életet élnek-e. Ahelyett, hogy megvizsgálnák, vajon nekik megfelel-e az az Isten.”
A Kvarner Szálló báltermében a nagy Caruso Puccinit énekel, előtte viszont a nézőtéren helyet foglaló Dalma székszomszédja, egy Csák vagy Csáth nevű orvos a zeneszerző szerinte nyilvánvaló neuraszténiájáról, valamint a színpadra kínálkozó beteges hősökről és hősnőkről beszél. Holott valójában a szétesőben lévő világ a beteg, a spiritiszta szeánszaival, a nők számtalan formában megvalósuló megalázásával – a szüfrazsetteket csúfoló megnyilvánulásoktól kezdve a cselédlányok prostitúcióba hajszolásáig –, valamint az úrhatnám élvhajhász murijaival, meg a csibészesnek mondott, valójában kényszerűségeiben is hazug és önző simliskedéseivel egyetemben. Huszti Gergely ezúttal is részletekben gazdag tablót fest a világégés és szétesés előtt álló Monarchiáról és a történelmi Magyarország utolsó boldog (vagy annak hitt) óráiról. A szövevényes, csavarokkal teli történetnek a legváratlanabb pillanatokban összeérő szálai között bolyongva megint csak rácsodálkozhatunk arra, hogy az olvasmányosan könnyed hangvétel, a buján burjánzó jelenetek és a detektívtörténetbe illő sztorielemek áttetsző felszíne mögött mennyi egyéni, családi vagy éppenséggel társadalmi feszültség és tragédia húzódik meg. Ennek fényében nem is lepődünk meg azon, hogy amikor befut Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának híre, a szereplők nem akarják előre látni a folytatást. A klasszikus értelemben vett happy end tehát elmarad, a tanulság pedig akár egy párhuzam is lehet napjaink neuraszténiájával.
Huszti Gergely: Adria Csillaga. Open Books, 2024. 5999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/31. számában jelent meg augusztus 2-án.