
A gyerekek rögtön a mennybe jutnak egy hatéves kisfiú betegségéről és haláláról szól, ám jóval több ennél: elgondolkodtató szöveg a szeretetről, a lét értelméről, reményről, hitről, arról, hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. Elolvasása katartikus, mély érzelmeket kiváltó élmény – s mint ilyen, bármikor ajánlható.
Koncz Jeromosnál 2020-ban rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. A budai Várban élő, gyakorló katolikus ötgyerekes család, amelyhez Jeromos – vagy, ahogy a családban hívják, Jeri – is tartozik, kiterjedt rokoni és ismeretségi köre az első pillanattól nagy figyelemmel és szeretettel állt Konczék mögé, és mivel egyenként túl megterhelő lett volna reagálni a kisfiú állapotáról érdeklődő, a segítség különféle formáit felajánló levelekre, az édesapa levelezőlistát indított. Itt számolt be a fejleményekről, itt tette közzé, ki mivel tudná támogatni őket új, fenekestül felfordult életükben. A könyv lényegében az ezen a levelezőlistán az apa és – kisebb részben – az édesanya által írt üzenetek gyűjteménye, kiegészítve Koncz Levente most, a kötet összeállításakor hozzáfűzött, az akkori bejegyzéseket árnyaló megjegyzéseivel.
„Délután közlik velem, hogy Jerinek agydaganata van, ráadásul nagy és rossz helyen – ezzel a 2020. október 26-ára datált bejegyzéssel kezdődik a könyv. – Váratlanul ér, nem aggódtunk igazán, mindenki agyrázkódásra gyanakodott. A vártnál jobban fogadom, bár valószínűleg egyelőre nehéz átélni a helyzet súlyát, mert látszólag jól van. (…) Erősnek kell maradnunk, és mindig csak egy lépést előre nézni, mondja a doktornő. És mindent letenni a Jóisten kezébe, mondom én.”
Az olvasó az első naptól követheti, min megy keresztül Jeromos, a családja, a környezete. Hiába a súlyos diagnózis, szerettei sokáig reménykednek – különösen azokban a kegyelmi időszakokban, amikor a fiú jól van, szinte nem is látszik rajta, hogy halálos betegséggel küzd. Amíg lehet, a fociimádó Jeri apjával, testvéreivel kijár a Várban lévő pályára. Itt jó élmények váltakoznak nehezen megemészthetőkkel – az édesapa például értetlenül áll azelőtt, amikor a velük focizók nem kímélik a fiát, miközben tisztában vannak állapotával. A gyerekek rögtön mennybe jutnak egyik fontos tanulsága éppen ez: miközben egy ember, egy közösség valami rettenetessel birkózik, rengeteg segítségre számíthat, de el kell fogadnia a tágabb külvilág részvétlennek ható reakcióit is. Az élet, a világ már csak ilyen: megy tovább – és ezt épp ilyen helyzetekben nagyon nehéz elfogadnunk.
A könyvben azonban jóval több a külvilág részvétéről árulkodó, megható momentum. Jeromos betegsége még szorosabbá fűzi a családtagok viszonyát is. „Esténként öszszeszorulva alszunk a gyerekszobában, én a három kicsivel, Benő a lábunknál egy szivacson. Fizikailag is össze kell tartanunk” – olvasható a matematikatanár édesapa egyik megjegyzése. Egy másik pedig arról tudósít: „Hiába nem szeretnék arra gondolni, hogy mi minden »utolsó«, azért nem tudom kiverni ezt a fejemből. Hajnalban ez hát talán az utolsó kanaszta, legalábbis jó ideig.”
A Jeri könyve senkit sem hagy érintetlenül. Vigasztaló, erőt adó lehet azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, de sokat tanulhatnak önzetlenségről, szeretetről, kétségről és bizonyosságról azok is, akiket nem próbált meg így az élet. „…Jeromos szenvedése és halála nem volt értelmetlen: hiszem, hogy sokan jobb emberek lettünk, lettek általa – írja bevezetőjében Koncz Levente. – Ez a könyv azért született meg, hogy tanúságot tegyen életről, halálról, a közösség erejéről és arról a reményről, hogy a halálunk után sem hullunk a semmibe. (…) A legnagyobb fájdalomra is van vigasztalás, a legmélyebb gyászból is van gyógyulás.”
Aki elolvassa ezt a rendkívüli kötetet, pontosan így fogja érezni. És ezért mi is köszönettel tartozunk Koncz Jeromosnak, illetve a történetét nagy lelki erőről bizonyságot tevő bátorsággal közreadó családjának.
Koncz Levente: A gyerekek rögtön a mennybe jutnak. Jeri könyve. Rézbong Kiadó, 2024. 3800 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/32. számában jelent meg augusztus 9-én.