Kétszáz éve született Jókai Mór. Az ennek alkalmából meghirdetett emlékév kapcsán bemutatjuk a mester néhány kevéssé ismert művét olvasóinknak.
Ha ezt a ténymegállapítást a mai diákok már kétkedve fogadják is, a XIX. század második felében többek között Jókai Mór tette érdekessé a magyar irodalmat a széles olvasóközönség számára. Írótársai és a kritikusok fejcsóválva figyelték, ahogy heti folytatásokban közölt tárcaregényeiben mesékkel „vakítja” a tömegeket, és engedményeket tesz a valóságábrázolás és a társadalomkritika rovására. Ma is folytatások bűvöletében élünk, amikor évadonként adagolt, streamelt sorozatokat nézünk, ahol ugyanúgy esetleges, hogy az epizódokra osztott, minél tovább nyújtott, kitérőkkel fűszerezett történetek megállják-e a helyüket egységes egészként. Mindazonáltal most, hogy Jókai születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, megpróbálhatjuk úgy fogyasztani Jókai regényeit, ahogyan azok eredetileg megjelentek: fejezetenként, időt hagyva a folytatások között, ahogyan a XIX. századi olvasó hozzájutott. Íme kilenc kevéssé ismert Jókai-regény, amelyet akár sorozatként is elképzelhetünk.
A barátfalvi lévita
Az amerikai tömegkultúra az utóbbi években szinte csak „bosszúfilmekkel” etette a közönséget, ahol a szuperhős vélt vagy valós sérelmei megtorlásaképpen felkutatja és lemészárolja ősi ellenségét. Jókainak is megvan erre a maga verziója. Ebben a regényben, amely egy „sequel”, tehát az 1858-ban megjelent Az elátkozott család több évtizeddel később keletkezett folytatása, egy, a bosszúállásra végsőkig elszánt férfi akarja felkutatni azt, akinek cselekedetei következtében megbicsaklott az élete. Természetszerűleg végezni akar vele, és a feszültség akkor hág a regényben a csúcspontjára, amikor a regény közepénél a címszereplő még mindig sehol, viszont arról a bosszút forraló Kadarkuthy Viktorral együtt értesülünk, hogy a barátfalvi lévita bizony híres farkasvadász, tehát nem lesz könnyű ellenfél…
A mi lengyelünk
Jókai, aki lényegében a fejünkben élő szabadságharcos romantikáért felelős, akinek filmjeit orrba-szájba ismétlik nemzeti ünnepek alkalmával, ebben az időskori regényben meglehetősen kiábrándult szavakat ad egy pópa szájába a magyar szabadságharc és forradalom kapcsán. Talán Jókai mégsem gondolkodott olyan naivan, ahogyan A kőszívű ember fiai alapján gondolhatnánk. Ha ez még nem lenne elég, akkor tegyük hozzá azt is, hogy ez Jókai egyetlen olyan regénye, ahol az egyik férfi főhős zsidó – a másik pedig buddhista. Pedig mindketten magyar szabadságharcosok.
„Amit ma a moziban keresünk, az Jókai Mór regényeiben született meg először”
Maradjon kötelező? De melyik műve? Tényleg poros? Vagy a legkevésbé sem? Írókat és irodalmárokat kérdeztünk Jókai Mórról.
Egy bujdosó naplója
Ha már szabadságharc: ezeket a rövid novellákat Jókai még 1850-ben, Sajó álnév alatt írta. Nem firtatja a forradalom okait, ahogyan a szabadságharc bukásának okait sem, csak egymáshoz kapcsolódó rövid epizódokat látunk: megannyi vesztest.
Aki holta után áll bosszút
Szeretünk ellenőrzött körülmények között, monitor előtt vagy könyvvel a kezünkben rettegni, ugye? Jókai ebben a kisregény méretű novellában azt írja le, hogyan írt meg ifjúkorában egy kísértetként visszajáró asszonyról szóló rémregényt, amit aztán szégyenkezve elégetett. De, mint kiderül, a kísértetektől nem lehet ilyen könnyen megszabadulni.
A szerelem bolondjai
Az arany ember olvasói bizonyára emlékeznek rá, hogyan szerzi meg Timár Mihály „az első millióját”, azaz hogyan alapozza meg mesés gazdagságát: az elsüllyedt Szent Borbála víz alól felhozott búzarakományának értékesítésével, amelyet egy élelmezési tiszt ismerőse révén ehetetlen kenyérbe sütve a hadseregnek ad el. Timár Mihály sokat marcangolja magát. A szerelem bolondjai egyik epizódjában Jókai egy másik szempontból meséli el ugyanazt a közbeszerzési anomáliát: itt az állam végtelen bukszáját megcsapoló beszállító ráfázik erre a becstelenségre, és elnyeri büntetését. Az ember ilyet tényleg csak régi regényekben olvashat.
Rab Ráby
Vagy a világ mégis javíthatatlanul rossz? Jókai számtalan történelmi regényt írt: a szabadságharc bukása után, afféle politikai gesztusként török tárgyúakat, hiszen Törökország fogadta be akkor a magyar emigránsokat, de a XVII–XVIII. század világába is szívesen kalandozott, nemegyszer régi feljegyzéseket, krónikákat felhasználva. Egy valós történelmi személy kalandjairól szól ez a regény, de a kis ember és a hatalmi összefonódások ütközését olyan nehéz olvasni, hogy én egy idő után túlságosan kortárs hangulatba kerültem tőle.
Enyim, tied, övé
Azt tanultuk az iskolában, hogy 1848–49 tragédiája után pár sötét évet kellett csak kivárni, aztán eljött a megtartható kompromisszumok ideje, az 1867-es kiegyezés. Ez a regény a kettő között bekövetkezett meghasonlásokról szól, miközben beszélő káposztafejeket, amerikai emigránsokat és titkos jeleket adó házakat is felvonultat.
A jövő század regénye
Jókai alkotói pályája csúcspontján – az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején – írta meg ezt a regényt, amelyet akár egyik fő művének is nevezhetnénk, noha sok minden meggátolta, hogy ezt a státuszt megszerezze. Elsősorban a terjedelme, aztán az a tény, hogy minden utópia egyben a jelen kritikája is. A jövőbe tett utazás az 1950-es években kezdődik, midőn Habsburgi Árpád uralkodik egy még nem annyira ideális magyar királyságban, amelyet majd a repülés és egy különös új anyag felfedezése változtat meg. Az idei Jókai-emlékév későbbi szakaszában a Természettudományi Múzeum rendez majd kiállítást a regény jövőképe kapcsán, ahol makettek mutatják majd meg a Jókai által elképzelt ideális városállamot.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/8. számában jelent meg február 21-én.
