„Jól jár, akinek se jogi egyetem, se sötétzárka nem kell, hogy rájöjjön, hol az irodalom helye az életben”

Februárban jelent meg Nényei Pál Az irodalom visszavág című könyvsorozatának harmadik része, amely a középkortól Shakespeare-ig tárgyalja a világirodalom legjelentősebb szerzőit és műveit. Az íróval többek között a politizáló irodalmárokról, Háy János legújabb kötetéről, a „redundáns” Szent Ágostonról és a mackósajtról beszélgettünk.

Részlet a Magyar Hang május 17-i (2019/20.) számában megjelent interjúból!

– Könyveiben többször is ír arról, hogy a politikai meg a művészi beszédmód mennyire kibékíthetetlen ellentétben áll egymással.
– A „politikai beszédmód” szókapcsolatot abban az értelemben szoktam használni, amikor valaki politikai témában megnyilatkozik úgy, hogy közben világosan kiderül, mi a véleménye, de ennél fontosabb, hogy általában az is kiderül, hogy neki van igaza. Természetesen bárki használhatja ezt a beszédmódot, lehet véleményünk Donald Trumpról, Emmanuel Macronról, Orbán Viktorról vagy Angela Merkelről is, és bárki gondolhatja azt, hogy ebből aztán már tényleg elég, és Magyarországon diktatúra van, meg látszatdemokrácia, és azt is gondolhatja bárki, hogy ez a rendszer a lehető legjobb, és Magyarország jó úton halad. Én csak azt mondom, hogy ez a beszédmód nem művészi.

De most konkrét leszek. Például nekem Karafiáth Orsolya politikai cikkei sokkal kevésbé érdekesek, mint a versei, és örülnék, ha több verset írna, mint politikai cikket. Ha egy költő olyasmiket mond, amit rajta kívül elég sokan el tudnának mondani, az szerintem elkeserítő. Időhúzás. Egy író vagy egy költő attól lesz az, aki, mert amit ő tud, azt csak ő tudja, egyedül. Írjon az politikai cikkeket, aki nem tud sem regényt, sem verset írni. Szerintem sokkal nehezebb és nagyobb felelősséggel is jár megírni egy jó verset, mint kijelenteni egy véleménycikkben például azt, hogy a miniszterelnök diktátor, vagy hogy az ellenzék elárulja az országot.

Az írók és költők felelőssége elsősorban nem politikai, hanem esztétikai természetű – miközben tudom, hogy a magyar költőkön hagyományosan nagy a nyomás, hogy politikai véleményformálók legyenek, és azt is tudom, hogy sokan érzik azt, most már tényleg meg kell szólalni. De azt meg nagyon komolyan gondolom, sőt inkább biztos vagyok abban, hogy egy jó irodalmi mű sokkal elemibb és alapvetőbb hatással tud lenni az olvasókra, mint egy politikai véleményformáló cikk, és azt is, hogy a váteszszerep eddig igazából senkinek sem állt jól. Még Petőfinek sem.

(...)

Az egyik ön által írt darab a maga módján politizál. Eszerint ön is feladta a művészetet a politizálásért? Mi a véleménye Háy János a magyar irodalom alkotóiról szóló könyvéről? Nem szóltak önre, amikor könyvében Szent Ágostont szófosónak nevezte? Lesz folytatása Az irodalom visszavágnak? Ezt tartja élete fő művének? A válaszokat keresse a Magyar Hang május 17-én megjelenő 2019/20. számában!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2019/20. számban? Itt megnézheti!