Elveszhetünk az ötvenes évek Kubájában
Fotó: Facebook/Jelenkor Kiadó, umbria.es, grafika: Xulio Formoso, könyvborító: Tillai Tamás

Elsősorban Kutasy Mercédesz fordító érdeklődésének és kitartásának köszönhető, hogy ezt az ötven évvel ezelőtti regényt végre magyarul is olvashatjuk. Guillermo Cabrera Infante a XX. század második felének fontos kubai szerzője, aki miközben emigrációban töltötte élete nagy részét, hamisítatlan havannai hangulatot sikerült teremtenie könyveiben. Főleg az 1967-es Tres Tristes Tigres-ben, amiből néhány évre rá színdarab, illetve filmfeldolgozás is készült. (Később Infante írta a Száguldás a semmibe forgatókönyvét is.)

Pedig már a megjelenés évében olvashattunk róla, az Új Írás ugyanis Benyhe János fordításában közölte Salvador Bueno írását a kortárs kubai regényről. Külön kiemelve: „1967 elején jelent meg Barcelonában Guillermo Cabrera Infante regénye, a Három hervadt hiúz (Seix-Barral), amely Trópusi hajnali látkép címmel 1964-ben elnyerte a Joan Petit Biblioteca Breve-díjat. A havannai éjszakai életet mutatja be Batista diktatúrája alatt a Rampa elegáns környékén. Alakjai kudarc és tanácstalanság, elrontott élet terhe alatt görnyedeznek: énekesek, zenészek, fényképészek, újságírók stb. A műben sok az első személyű elbeszélés, az újságkivágás, a levél és a telefonbeszélgetés. Irodalmi nyersanyaga a havannai köznyelv. A szerző a nyelvre fordítja a legnagyobb gondot, káprázatos leleménnyel halmozza a nyelvtörő szólamokat, nyomdatechnikai fogásokat.”

A Nobel-díjas újságíró és a többévnyi jó emésztés
Ficsor Benedek

A Nobel-díjas újságíró és a többévnyi jó emésztés

A publicista Gabriel García Márquez a saját képére formálta a híreket, bizonyítva, hogy a tények kreatív értelmezése nem feltétlenül jelenti azt, amit az M1 híradójában láthatunk.

Bár a világirodalom-történettel foglalkozók azóta rendszeresen megemlítették Infantét, eddig mégsem jutott el egyik kötete sem hozzánk. Amiben szerepet játszhat rendkívül sajátos nyelvezete, fordításban gyakorlatilag visszaadhatatlan játékossága, kubai jellege. Az eredeti cím („Három szomorú tigris”) is nyelvtörő, már ezt is remekül adja vissza a Trükkös tigristrió, ahogy a szöveg is végig mindent megtesz azért, hogy érzékeltesse velünk az eredeti különlegességét.

Ez persze nem egyszerű: az ötvenes évek Kubáját a spanyol különböző beszélt dialektusaival eleveníti meg az író, aki nem fél játszani a nyelvi regiszterekkel, eltérő társadalmi osztályú narrátorok váltogatásával, a karneváli-fülledt hangulat minél tökéletesebb megjelenítésével. Izgalmas, ahogy Kutasy a magyar szlenget mozgósítja ennek érdekében: „Naszóval a te lányod, a Cuba Venegas más árúcikkeket is reklámoz, például a Matervát is reklámozza, és van egy reklám, ahol nem úgy beszél, ahogy szokott, hanem szép érthetően mongya, hogy Igya, amit Kuba iszik, és úgy látszik, hogy ezekkel a dolgokkal nagyon híres lett, és egy csomót keres, mert egy olyan kocsival állított be ide, aminek nincsen teteje meg semmi, és az uccáról hívott, hogy menjünk ki, és nézzük meg a kabrijóját, ahogy ő hívja.”

Infante egy jobbára ismeretlen világot mutat meg nekünk, másfélét, mint amit a népszerű Kuba-ábrázolásokban megszoktunk. Hozzátesz ehhez, hogy Fidel Castro előtt járunk, a tájat pedig nem felülnézetből szemléljük, nem egzotikus idegenekként tekintünk az itteniekre, hanem hozzánk hasonló falubéliekre, szerencsevadászokra vagy épp küszködő értelmiségiekre.

Az író, aki a sorok között beszélt
Majláth Ronald

Az író, aki a sorok között beszélt

Hatvan éve hunyt el Ernest Hemingway, az összetéveszthetetlen hangú prózaíró. Az öreg halász és a tenger, a Búcsú a fegyverektől és megannyi más kiváló regény, novella szerzőjére emlékezünk.

Ha Kutasy nem a szerzőből írja doktoriját, és köteleződik el aztán a főmű lefordítása mellett, továbbra is csak a leginkább beavatottak ismerhetnék nálunk Infante világát. Mondják őt a latin-amerikai Joyce-nak, emlegetik az olyan amerikai elbeszélőóriásokat, mint Hemingway, ezekben pedig van is igazság, de Infante nem a nagyokat másolja, bátran említhető velük egy lapon. A hazáját elhagyni kénytelen szerző épp olyan izgalmasan rakta össze Kubát, amilyen eredetiséggel Joyce az Ulysses-t építette fel. Könnyű elveszni ebben a számtalan szereplőt mozgató, egyik mikrovilágból rögtön a következőbe ugró regényben, ami nem fél nagyon különböző szövegtípusokat egymás mellé szerkeszteni. Így egyszer levelet olvasunk, majd dalokat, szabadverseket, különös mantrákat, de még létező kubai szerzők modorában írt részeket is Trockij haláláról. Infante 2005 óta nincs köztünk, de utólag talán a megérdemelt helyére kerülhet nálunk is a művészete. Végtére Roberto Bolañót szintén utólag fedezzük fel (őt is jelentős Kutasynak köszönhetően), és egyre több nevet tudunk Gabriel García Márquez vagy Mario Vargas Llosa mellé helyezni. Talán Infante más műveit is lesz még alkalmunk olvasni.

Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió, fordította: Kutasy Mercédesz, Jelenkor, 2020, 4499 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/32. számában jelent meg, augusztus 6-án.