Hogy miért lett Donald Trump az Egyesült Államok 45. és 47. elnöke? A titok nyitja Michael J. Sandel Az érdem zsarnoksága című könyvében olvasható. A politikai filozófus szerzőre az amerikai tudományos közösség az igazságosság apostolaként hivatkozik, tudományos munkásságát, kutatásait elsősorban az esélyegyenlőség, a jogbiztonság, a társadalmi érvényesülés hármas tagozódása határozza meg, esszéi, tanulmányai is leginkább e tárgykörökben keletkeztek: klasszikus baloldali értékek egy baloldali gondolkodótól. Ezért is tartottam furcsának, hogy éppen az az MCC Press adta ki a kötetet, amely kiadó célja a magyar társadalom eszmei megtisztítása a progresszív elvektől, és ennek okán ontja is magából az erre alkalmas konzervatív irodalmat, nagyrészt közpénzből természetesen. Aztán elolvasva a könyvet rájöttem, nem is olyan felületesek ezek az „emcécések”, a sajátos módon kettéosztott amerikai társadalom példáján keresztül valami magyarázatot kívánnak nyújtani a hazai viszonyokra is, kikacsintva talán, hogy most ehhez kell alkalmazkodnia minden „ballibsinek” hosszú évtizedekig Magyarországon.
Hogy mihez is? Az érdemalapú, azaz a meritokratikus politizálás kudarcához, mely felemelte Trumpot, és előidézte a brexitet, többek között. Tévút volt ez a javából, mert nem azokat a reményeket váltotta be, amelyeket Tony Blairtől kezdve Barack Obamán át a Clinton házaspárig minden baloldali, liberális demokrata (európai viszonylatban szocdem inkább) politikus remélt, elsősorban az oktatás megreformálásától. Sandel nagyívű történelmi és teológiai ismereteket felvillantva vezeti az olvasót lapról lapra, a meritokrácia kialakulásától annak kudarcáig, majd a köteten végigvonuló kettős konklúzióig: az érdemalapú társadalom veszteseinek frusztrációja és a nyertesek örömittassága összeegyezhetetlen, mélyíti a társadalmi rétegek közötti árkokat, azaz megosztottságot szül. A megosztottság pedig a populizmus melegágya, amely trónra emeli Trumpot, Orbánt, Le Pent.
A szerző szakavatott oktatáspolitikusként (is) az Egyesült Államok felsőoktatási rendszerében látja minden baj okát, még akkor is, ha a faji, vagyoni aszimmetria a diploma megszerzésének tekintetében a konszolidált 60–70-es években mérséklődött, és helyét átvette az érdemeken alapuló hozzáférés az akadémiai tudáshoz. Ez a rendszer aztán mozdíthatatlanná vált, miközben a globalizmus növelte az egyenlőtlenséget, és a meritokrácia (szándékaival ellentétesen) újratermelte a győztes-vesztes relációt, ismét csak azokat hozva kedvező helyzetbe, akik már amúgy is páholyban érezték magukat. Az egalitárius társadalom illúzióját maguk a baloldali döntéshozók foszlatták szét, a társadalmi mobilitás erőltetése kontraproduktívnak bizonyult, kiút nincs, jött Trump 2016-ban, és bár országlása kérész életű volt, majd ellenfeleinek négy évük volt a korrekcióra, a Biden-adminisztráció – minden elemzői figyelmeztetés ellenére – újra ment a saját feje után.
Sandel a problémafelvetés után megoldási javaslatokat is vázol, és arra a következtetésre jut, hogy minden probléma okozója az egyenlőtlenség, az unalomig ismételt dogmák a globalizmusról és a digitalizáció előretöréséről. A munkateljesítmény háttérbe szorul, százmilliók nemhogy érdemmel, de jövedelemmel sem tudnak kitörni izolációjukból, így a világ katasztrófa felé nyomul, újabb és újabb autokraták lovagolják meg az elégedetlenség vad hullámait – sajátos mókuskerékbe kényszerítve az emberiség józan többségét. Az író konkrét megoldási javaslatait nem szpojlerezem el, akit érdekel, hogyan szabadulhatnánk meg „kedves vezetőinktől”, forgassa a kötetet.
A mű nyelvezete közérthető, számos érdekes információval dúsítja már meglévő tudásunkat arról, hogyan gondolkodik egy önkényúr az oktatásról (idehaza például úgy, hogy egy főrendőrt tesz meg a nem létező minisztériuma élére), ugyanakkor rövid, könnyen emészthető fejezeteiben érdekes eszmetörténeti utazásra hív.
Michael J. Sandel: Az érdem zsarnoksága. Ford.: Tóth Bálint. MCC Press Kft. 4950 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/2. számában jelent meg január 10-én.
