Mindenki köteles meglévő ruháit mosni, vasalni és hordani. Cipővásárlásnál tekintetbe kell venni az összes tyúkszemünket, testsúlyunkat és azt, hogy milyen strapa órákig ácsorogni a csarnokban magas sarkú cipőben. Vagyis alacsony sarkú cipőt hordjunk. A haj olyan állapotban viselendő, ahogyan azt az Úristen megteremtette. Mosni azért szabad. Körmöt festeni csak közvetlenül mosogatás előtt szabad. Amikor is minden festék úgyis lejön róla. A nő egyetlen ékszere az erény – 1950-ben az új puritán ideológia jegyében így összegezték az Asszonyok című lap hasábjain, mit is vár el a rendszer az asszonyoktól. Az új kor dolgozó és normakövető nőinek, mint például Wekerle Irén kábellerakónak, Panyi Ferencné szövőnőnek vagy Czukor Anna téglaadagolónak – a kor Kossuth-díjat is elnyert sztahanovistáinak – semmi szüksége nem volt a burzsoá divatra és a kényeztető kozmetikumokra. Utóbbi helyett bőven megfelelt a mosószappan és az esővíz, ünnepnapokon pedig a disznózsír. Az ondolált hajú, festett arcú dísznőkre – márpedig akadtak akkor is ilyenek – kispolgári csökevényként tekintett nemcsak a rendszer, de a szomszédok is.
A szocialista hatalom minden pillanatban uralni akarta a női testet: kezdetben a traktorosnő lett a nőideál, de a hatvanas években már a mezőgazdaság és a nehézipar sem tartott igényt a női munkaerőre, a nők „egyenjogúsítását” pedig a Rákosi-korszak túlkapásaként értelmezték. Ahogy puhult a rendszer, úgy változott a nőkkel szembeni elvárás is, a kádári konszolidáció idején, majd a gulyáskommunizmusban egyre inkább a nyugati trendek határozták meg a megjelenést, az állam által megteremtett „megfizethető luxus” pedig lehetővé tette, hogy minden nő kifejezhesse saját egyéniségét. Általánossá vált a modern frizura, a tűsarkú, a csipkés kombiné és a kiskosztüm, amihez telente jól illett a „panofix bunda” – mindenki „Sophia Loren és Gina Lollobrigida akart lenni”.
Ezt a folyamatot követi végig a hétköznapi szépségápolás és a változó szépségipar tükrében Magyari Hajnalka andragógus, szépségtörténész és nőtörténet-kutató nemrég megjelent Trendi nő a szocializmusban című kötetében. Szó esik a szocialista kor legjellemzőbb kozmetikai termékeiről, a higiéniáról, a szőrtelenítésről és az intimhigiéniáról, a női lapok szépségtanácsadó rovataink intelmeiről, a társkeresés lehetőségeiről. A kötetből kiderül, a hiánygazdaság rákényszerítette a nőket a leleményességre: volt idő, amikor a habszifonos pakolás – citromlével vagy gyümölcslével összekevert krémet fújtak a szalonokban a vendég arcára – igazi különlegességnek számított, egészen egy halálos kimenetelű balesetig, amikor a túlnyomás miatt lerepülő patron súlyosan megsebesített egy várakozó vendéget a budapesti Népszínház utcai kozmetikában.
Természetesen a szépségiparban sem maradt el az államosítás, létrejöttek az állami fodrászipari és kozmetikai üzletek, amelyek központilag meghatározott árak szerint dolgoztak. A szépség így megfizethetővé vált a Kádár-korban, a nők nagy átlagban sokkal rendszeresebben és sűrűbben jártak akkor kozmetikushoz, mint ma. A hetvenes évekre – főként a nagyvárosokban – már futószalagszerűen működött a kiszolgálás a kozmetikákban, a soktükrös termekben több fodrász és hajmosó lány felelt a dauerért, általános volt, hogy a vendégnek egyszerre gyantázták a lábát, igazították formára a szemöldökét és festették a körmét.
A kötet a szépségápolással párhuzamosan végigköveti a korszak nőideáljainak változását: a dolgozó nőtől a főállású anyán, pesti nőn, illetve „a magára sokat adó, ambiciózus, igényes nő-anya-feleség triumvirátusán” át egészen a „digózó” lányokig. A nyolcvanas évekkel elérkezett a szépségversenyek korszaka is, amely már előrevetítette a kapitalista szépségipari trendeket, a rendszer pedig szép lassan már nemcsak a politikai és gazdasági, de a testek fölötti hatalmát sem tudta megtartani.
Kíméletlen világ várt a nyolcvanas évek szépségkirálynőire
Molnár Csilla nem uralta a pillanatot. A nyolcvanas évekbeli, fiatalon öngyilkosságba menekülő szépségkirálynő másra számíthatott, sorstársai szintén.
Magyari Hajnalka: Trendi nő a szocializmusban. Nőideálok, szépségápolás és szépségipar. Jaffa kiadó, 2024. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/49. számában jelent meg december 6-án.
