Petőfi megőrül, Tóth Árpád a Marsra száll

Petőfi megőrül, Tóth Árpád a Marsra száll

99 magyar vers Simon Márton válogatásában (Fotó: Helikon Zsebkönyvek/Facebook)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

„Első ismert versünk, az Ó-magyar Mária-siralom névtelen szerzője s e gyűjtemény verseinek sokak előtt talán még ismeretlen költői egyazon vonulat két állomása”, köszöntötte a 15 fiatal költő 105 verse című antológia szerzőit Simon István. Az 1957-es kötetet a Szép versek sorozat előzményei közt tartják számon, olyan akkoriban induló költők jelentek meg benne, mint Csoóri Sándor, Csukás István vagy Szécsi Margit.

Mindhármukat megtaláljuk a Helikon Zsebkönyvek idei kiadványában, a 99 magyar versben is – ezúttal már klasszikusaink közt. A válogató ezúttal Simon Márton (bár az ő apja is Simon István, de nem az 1975-ben elhunyt költő), aki az előszóban közli: mindegyik vers magyar nyelven íródott, „kvázi ugyanabból a szájból húzta őket elő a bűvész. Ugyanabból a ruhaujjból.” A kötetszervező filozófia tehát, mondhatni, hasonló.

Születési sorrendben halad az antológia, az 1800-as Vörösmarty Mihálytól egészen az 1988-as Jancsó Noémiig jutva. Utóbbiról feltehetően kevesebben hallhattak, de azt máris tudhatják, hogy tragikusan fiatalon kellett meghalnia – miután a kötetben élő szerző nem szerepel. Viszont olyanokat bőven találunk, akik az elmúlt években távoztak, Bertók Lászlótól Tandori Dezsőn át Térey Jánosig. A születési évszám szerinti közlés különös összevetésekre sarkall minket. Mondjuk: a tartalomjegyzék második oldalán szereplő, 1911-es Takáts Gyula később hunyt el, mint az utolsó, ötödik oldal kilenc költőjéből négy. Radnóti Miklós csak egy évvel volt idősebb, mint Faludy György, aki viszont tizenegy évvel hamarabb született Pilinszky Jánosnál, és tizenöttel előbb Nagy Lászlónál. Ady Endre pedig ötéves koráig Arany János kortársa volt.

A születési és halálozási évszámok közlése fontos, viszont jó lett volna, ha az egyes versek születési dátumát is feltüntetik. Helyenként a cím alapján következtethetünk erre, de nem mindegy, az egyes verseket a szerzők hány éves korukban, melyik rendszer alatt vetették papírra. Igaz, ha már rendszereket emlegetünk, érdemes megjegyezni, hogy a kötet – egy-két kivétellel – mellőzi a közéletűbb vonatkozású verseket. „A politikától jócskán megokoltan távol tartja magát – szebb szóval: undorodik”, jelenti ki Simon az előszóban. Ami szíve joga, csak hát tudjuk jól, hogy a könyv szerzőinek jó része nem tartotta magát távol a politikától. Sőt, többen emiatt szenvedtek el üldöztetést, börtönbüntetést. Mondjuk Eörsi István, akitől mégis csak egy politikusabb vers került be. (A közéleti verseknek is jelent meg az elmúlt évtizedben egy remek antológiája, az Édes hazám.)

A válogató viszont vállalja a kötet szubjektivitását, így felesleges is belekezdenünk, hogy egyiktől miért ez, másiktól miért nem az került be. Néhány kivételtől eltekintve a szerzők nem a legreprezentatívabb(nak tartott) szövegeikkel vannak jelen. Ez szándékos szerkesztői gesztus, sőt, igyekszik meg is lepni az olvasót. Aki elcsodálkozhat Petőfi Sándor Az őrült című versének lazaságán, vagy épp Tóth Árpád A Marson-jának témaválasztásán.

A legnagyobbak szinte mind jelen vannak, itt is egy-két kivételt leszámítva (Márai Sándor). Viszont szándékoltan bekerültek sokan, akikről az utókor gyakran megfeledkezik. Örömteli olvasni a tragikusan fiatalon elhunyt Pinczési Juditot, ahogy Kassák Lajos húgát, Ujvári Erzsit vagy épp Urr Idát, Karig Sárát, Erdély Miklóst. Biztosan lesznek, akiket az olvasó itt fedez fel, és aztán mélyül el jobban költészetükben. Rácsodálkozva művészetük sokrétűségére, amit az ide beválogatott egy-egy vers nem feltétlenül árul el. Sőt, érdekes is, mennyire hasonlóak sokszor ezek a művek, amik gyakorta magáról a költészetről, a versalkotás folyamatáról, esetleg a természetről vagy a halálról szólnak. Miután Simon Márton egyik legnagyobb kedvence Pilinszky János, nem csoda, ha hirtelen mintha költőink jelentős része az ő hangján szólalna meg. A változatosság ennek ellenére megvan, amit Orbán Ottó verse foglal össze a legjobban: „Mária siralma s a körúti argó”. 

Izgalmas összevetésekre bőven van tehát lehetőségünk a 99 magyar verset olvasva, a kötet mindenképp hozzáad a magyar költészet történetéhez.

99 magyar vers Simon Márton válogatásában, Helikon Kiadó, 2021, 1999 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/43. számában jelent meg, október 22-én.