A nézőtéren ülve talán nehezen hihető, de a színészek sem többek egyszerű, esendő embereknél. Ők is járnak fitneszbe, szervizeltetik a kocsijukat, olykor pedig csak bambán merednek a tévére, ahogy a magánéleti kudarcok és tragédiák sem kerülhetik el őket. Ez derül ki Máté Gábor naplóiból; a Katona József Színház igazgatója a kilencvenes évek közepe óta ír naplót színházi bemutatókhoz kapcsolódva, ezek most a Tények és tanúk-sorozatban láttak napvilágot. Az első bejegyzés 1993-ból származik, és elvezeti az olvasót a közelmúltig. (A napló utolsó fejezete Az imposztor 2015-ös varsói előadásának próbafolyamatába avatja be az olvasót.) A szerző úgy döntött, a jelent inkább nem érintik, mivel különböző színházi funkciói miatt ez nem igazán lenne szerencsés.
Az írásokat próbanaplószerűen válogatták össze, a bejegyzések nem a napok sorrendjében követik egymást – de talán nem is fontos az időrend. Őszinték, nyersek, mindenféle maszlagtól mentesek ezek a szövegek, nincs bennük semmi pozőrség, ami sokszor a színészek sajátja. Pont ez a valódiság adja a szöveg értékét. Máté Gábor felelősséget vállal minden leírt jó és rossz szóért, nem akarja megmásítani a múltját, gondolatait, kollégáira és asszonyaira vonatkozó véleményét. Nem akarja elrejteni szenvedéseit sem, a szerepekkel, a hétköznapokkal folytatott ádáz küzdelmét.
Kell egy tükör, amibe bele tudok nézni - Máté Gábor-interjú | Magyar Hang
A Katona József Színház igazgatója a zaklatási botrányok elmaradt hatásáról, a társadalomkritikáról és az ötvenes éveket idéző listázásokról.
Nem érti volt és épp aktuális felesége, szerelme problémáit, saját gyerekeivel sem találja az összhangot, felőrli saját hipochondriája, de nem tud mit kezdeni édesanyja szenvedésével sem. „Anya öl… öl engem… öl engem azzal, hogy mára már teljesen elborult az elméje. (…) Töpörödött asszony. Ez lett belőle, nézem törődött hátát a liftben, háttal fordították nekünk. Ő szült. Hogy megy tönkre az ember. Micsoda aszalódás. Hihetetlen erről a valamiről bármit is elhinni… valamikor… valahol… Nyilván örült is egyszer-kétszer. Kétszer biztosan, amikor a nővéremet és engem nemzett. Öröm. Kettő” – olvasható még az első naplóbejegyzésben, amely a Julius Caesar színpadi megszületését dokumentálja 1993 decemberétől 1994 februárjáig, a bemutatóig.
Töredékek, torzók ezek a naplóbejegyzések, amelyek felvillantanak élethelyzeteket, színpadi pillanatokat. Ezekből nem csak az derül ki, hogy egy előadás létrejötte az egyén szintjén milyen lelki feszültségeket teremt, az is, hogy burokban léteznek a színészek, ahogy Máté Gábor is, akit színészként, rendezőként, tanárként is minden pillanatban a középszerűségtől való félelem emészt.
Máté Gábor: Színházi naplók. Magvető Könyvkiadó, 2018. 4299 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 31. számában jelent meg, 2018. december 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 31. számban? Itt megtudhatja!
