Mintha csak Turi Tímea párkapcsolati-gyereknevelős szövegeinek párverseit olvasná az ember. Érdemes is tennünk vele egy próbát, párhuzamosan olvasva a nagyszerű Anna visszafordult, illetve A beszélgetés történetét. Székely Szabolcs kötetét ráadásul Turi Tímea is szerkesztette. A családdá válás szépségei és mindennapos nehézségei, apró örömei és életre szóló elköteleződései hasonló könnyedséggel, mégis határozott erővel jelennek meg. Csak épp az egyiké jellegzetesen férfiúi, a másiké pedig női látásmód. Mindezt úgy, hogy ügyesen kerülik ki a témában rejlő számtalan csapdát, a divatos megközelítésekhez való igazodást, egyáltalán az azok alapján történő önmeghatározást.
Valahogy Székely is a józanság hangját igyekszik megtalálni, óvakodva a patetikus túlzásoktól, illetve a vállalások súlyát nem értő önmentegetésektől. Közben azért nem fél a sarkosabb kijelentésektől sem: „Aki házasságban él, mi érdekelheti, / ha nem a végleg elrontott házassága? / Vagy a házassága: ha még nem romlott / végleg el. Akit nem a saját, végleg el nem / rontott házassága érdekel, annak / a házassága éppen most romlik el.” A kötet más verseinek is központi üzenete, hogy sokkal többet kellene gondolkodnia mindenkinek a saját kapcsolatáról. Gondoznia azt, küzdeni érte, nem belekényelmesedve a hétköznapokba, a másik bánatával és boldogságával már alig törődve.
A könyv, ahogy címe is előrevetíti, a párbeszédben maradás fontosságát, másrészt nehézségeit is végigjárja. Nem tesz úgy, mintha az egész csak annyi lenne, hogy üljünk le a másik mellé, és hallgassunk figyelmesen. Tisztában van gyarlóságainkkal és azzal is, mennyire észrevétlenül lehet távolodni a másiktól. Hogy már csak akkor ébredjünk, amikor mázsás teherként nehezedik ránk a csend, és úgy érezzük, nincs erőnk megtörni, ráadásul büszkeségünk sem engedi. Hiszen annyi mindenen félremehet egy egyszerű kérdés is. Főleg, ha valójában még csak nem is arról van szó: „Felkészülni a kérdésfeltevésre, / hagyni rá időt, épp, amennyi kell, / nem várni a tökéletes alkalomra, / aztán mégiscsak pont jókor tenni fel; / kérdésnek álcázott szemérmes hazugság / nélkül és szemérmetlen őszinteségnek tűnő / mellébeszélés nélkül tenni fel.”
A szülő-gyerek viszonyt illetően szintén megmutatja a rossz minták továbbadásának, ide-oda passzolgatásának végtelen spirálját: „Nem tudok mit kezdeni a haraggal, mióta / a gyerek nem tud mit kezdeni a haraggal, / mióta nem tudok mit kezdeni a haraggal.”
Székely Szabolcs hosszú szünet után megjelenő friss kötete az érett férfikor dalait zengi, pontosabban inkább dúdolja, magában rágja, ismételgeti. Turi Tímea még azt írta a Vendégek vagytok-ban: „Emlékek lesztek, és történetek, / fognak rólatok sokat beszélni: / de most és itt sosem lesztek otthon”. Székely Szabolcsnál azt olvassuk: „Ez a túrázók szomorúsága. Felkapaszkodunk a hegy tetejére, / látni a szemközti csúcsot, ahonnan nem sokkal ezelőtt / ereszkedtünk le, és amely mostantól mindig ilyen marad: / megszerezhetetlen.” Mennyivel jobban esik mégis csak azt mondani: túrázó. Mintha csak saját elhatározásunkból sodródnánk, mint afféle hódító vándorok, de azért bízva benne, hogy mindig, mindenhol várnak ránk. Megúsznánk a felelősségvállalást, de sértetten kérnénk ki, ha nem tartanak alkalmasnak rá. Őszinte, komoly versek A beszélgetés története szövegei, szembesítenek saját önáltatásainkkal, illúzióinkkal is.
Székely Szabolcs: A beszélgetés története, Magvető, 2021, 1999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/2. számában jelent meg, január 13-án.
