Némi gyanakvással kezdtem olvasni Tóth Júlia Éva Borikönyv – Jelenetek Péterfy Bori életéből című kötetét. Gyanakvásomat a szerző előszava táplálta. Ebben leírja, életének milyen fontos része a színész-énekesnő munkássága, személye; rajongása leplezetlen, és épp ez volt az, ami megijesztett egy picit. Aztán amikor elindult a történet, ez az ijedtség pillanatok alatt elillant. Tóth Júlia Éva teljesen semlegesen, háttérbe húzódva teszi a dolgát – leírja Péterfy Bori monológját. Nincsenek kérdések, azok, ha a beszélgetésben voltak is, itt nem jelennek meg. A színésznő mesél, mesél, és az olvasónak tényleg az az érzése, hogy ott ül vele szemben, és hallgatja élettörténetét. Ami nem akármilyen.
Az elején kezdjük, a születésnél. „Családi legendáriumunk tele van kalandos, de leginkább rémisztő születéstörténetekkel, melyeket misztikus egybeesések, generációnként ismétlődő traumák is tarkítanak” – mondja Péterfy Bori, és kiderül, hogy édesapja, Péterfy László félholtan született, miután a nyakára tekeredett a köldökzsinór. Mivel a szülés megindult, és a vajúdó anya már nem jutott el Marosvásárhelyre, a helyi, nyárádselyei bábaasszony, Vériné segédkezett a szülésnél. A közismert boszorka és javasasszony egy rozsdás ollóval és egy kutyakoponyával érkezett a nagy eseményre, utóbbit a református papné hasára helyezve. Amikor kézbe vette az élettelen, lila csecsemőt, így vigasztalta a kimerült anyát: „Ne búsuljon, tiszteletes asszony, ad az Isten másikat!” Ám aztán megszánta a zokogó szülőket, hozott egy vödör hideg vizet, abba mártogatta a gyereket. A mártogatás eredményesnek bizonyult. Évtizedekkel később maga Péterfy Bori hasonlóképp jött világra – őt is megfojtotta a köldökzsinór szorítása, az orvos szájon át lélegeztetve élesztette újra. Végül pedig 2011-ben, amikor Péterfy Bori fia, Doma született, mindez megismétlődött. „Három generációt fojtogatott a köldökzsinór, de mi mind élni akartunk” – vonja le a következtetést a színésznő.
A kalandos kezdetek után Péterfy Bori gyerekkora sem volt szokványos. Művészcsaládban nőtt fel (apja festő- és szobrászművész, anyai dédapja Áprily Lajos, nagyapja Jékely Zoltán író, anyai nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, bátyja Péterfy Gergely író), volt hát honnan örökölnie az érzékenységet és a szabadságvágyat. A szabadságvágyat, amely olykor a környezetét is zavarba hozta. A szüleit mindenképp. Tizenöt–tizenhat évesen már sok tekintetben felnőtt nőként élt; csodálatos a könyvben idézett levél, amit anyja írt neki sorozatos kicsapongásait látva („Most leszel 16 éves!!! Mi vár még ránk?” – hangzik a levél végén a kérdés).
Kicsit furcsa egy még nagyon is aktív kortárs művész életéről olvasni (a színésznő 1969-ben született, javában alkot), de a történet sűrű, érdekes és lebilincselő. A színészi pálya kezdetei az Arvisura társulattal, a Krétakörrel, a Pintér Béla társulattal, az ezzel párhuzamosan épülő énekesnői karrier az Amorf Ördögökkel, a Péterfy Bori Love Banddel izgalmas kordokumentum is, egyben egy zabolátlan, vad és tehetséges ember tanulságokkal teli, hol szívbe markoló, hol szórakoztató története.
A könyv főhőse remek mesélő és sohasem köntörfalaz. Néha zavarba ejtő nyíltsággal szól szexuális és szerelmi életéről, ivásról, drogokról, dilemmákról, gondokról és örömökről. Itt, ahogy Mácsai Pál is fogalmaz ajánlójában, egy „diadalmasan szabad ember” beszél. Élmény hallgatni.
Tóth Júlia Éva: Borikönyv – Jelenetek Péterfy Bori életéből. Scolar Kiadó, 2022. 5975 Ft
z a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.
