Habár sokan a mítoszokat a városi legendákkal azonosítják, ezek jóval többek holmi hamis történeteknél. A mítoszok alapvető emberi fogalmakat tárnak fel, fő előnyük pedig abban rejlik, hogy hiteles magyarázatot nyújtanak arról, hogyan működnek a dolgok. Ám mítoszokkal nem csak a vallások világában találkozunk, bőven találunk rá példákat a tudomány területén is.
Így például a pénzügyelmélet teljes dogmatikáját egy sor erőteljes mítosznak tekinthetjük. Mégis használjuk ezeket, mert ugyan vannak szépséghibáik, de a sarokpontjaik nemigen helyettesíthetők más alternatívákkal. Így például a legfőbb rögzült pénzügyi elméletek abból a kihívásból erednek, amit a fizikusok ismertek fel a forgalmazott részvények érthetetlen viselkedése kapcsán. E korai kutatókat nem kifejezetten érdekelték a pénzügyek, a számvitel vagy a részvénypiac, de amikor a befektetők beszámoltak nekik a részvényárak irracionális viselkedéséről, meggyőződésük volt, hogy a természettudományokhoz hasonlóan itt is összefüggésekre bukkannak majd. Ezek a kutatások vezettek el a piaci egyensúly és a gazdaságosság elméleteihez, amelyek előkészítették a portfólióelmélet megszületését. De így született a modern pénzügy másik sarokköve, a tőkepiaci árfolyamok modellje is, amely a kockázat és a hozam viszonyát írja le.
Sokszor azonban a befektetők azt tapasztalják, hogy hiába támaszkodnak ezekre a modellekre, azok nem hozzák a várva várt eredményeket. Ilyenkor viszont nehezebb szakítani ezekkel a mítoszokkal, mint gondolnánk. Ugyanis ez nemcsak logikai, hanem társadalmi kihívás is, hiszen az emberek gyakran elméletekre, társcégekre és hagyományokra hivatkoznak, a szembehelyezkedőket pedig – akik ellentmondanak ezeknek a hétköznapi nézeteknek, és saját látásmódjukat alkalmazzák – nem hallgatják meg. Mégis, Warren Buffetet a ma élő legnagyobb befektetők egyikének tartják. Buffet másokkal ellentétben nem követi a napi pénzügyi cikkeket, mert tudatában van annak, nem jó követőnek lenni. Így van mersze népszerűtlen részvényeket vásárolni és népszerűeket eladni, amivel mostanra egyre inkább példát mutat más, régen bevett mítoszaiktól elrugaszkodni hajlandó vezetőknek.
A mítoszokhoz hasonlóan azonban több olyan csapda is létezik, amelyek sokszor akadályozzák a tisztánlátásunkat. A viselkedési közgazdaságtan ezen gyakorlati hatásait mutatja be Ulf Löwenhav nemrég megjelent, Az aktív gondolkodás hatalma című könyvében, amelyben a szerző vezetőknek nyújt hasznos tanácsokat arról, hogyan tehetik jobbá a döntéseiket azzal, hogy felismerik és uralják a bennük lévő gyengeségeket. A könyvnek külön érdeme, hogy fontos antropológiai kérdéseket is érint, különösen a közkeletű elképzeléseket és az általuk közvetített hatalom fogalmát, illetve tárgyalja az új törzsiséget is, amely hathatósan magyarázza félelmeinket és általános viselkedésünket.
Ulf Löwenhav: Az aktív gondolkodás hatalma. Ford.: Dr. Borbély-Bartis Katalin. Pallas Athéné Kiadó, 2020. 3499 Ft
