Remek sztorik Jókai botrányos házasságán át Arany János fájdalmas sipolyáig

Remek sztorik Jókai botrányos házasságán át Arany János fájdalmas sipolyáig

Fotó: Magvető

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Egyre biztosabbnak látszik, hogy az irodalom önmagában nem elég. A szövegek értékét elismerjük, de mennyivel izgalmasabb az írók szerelmeiről, hőstetteiről és bizarr ügyeiről olvasni! Ez az igény teremtette meg a Nyáry Krisztián nevével fémjelzett irodalmi bulvár műfaját (esetleg fordítva). A szándék nemes, hiszen a pletykák akár el is vezethetnék az olvasót az eredeti művekig, az egymás után megjelenő feltáró és leleplező kötetek sikere azonban arra utal, hogy a munkák inkább egymáshoz, és nem a szépirodalomhoz irányítják a közönséget. Első látásra – a cím és a külcsín alapján – akár Milbacher Róbert irodalmár, a Pécsi Tudományegyetem tanárának Legendahántás – 50 + 1 tévhit a magyar irodalomban című könyvét is ebbe a sorba illeszthetnénk – ám ha így teszünk, nagy hibát követünk el.

„Végső soron egy olyan könyv kerekedett ki mindebből, amelyen a szövegelemzéseken túl olyan legendákat is tisztázni szeretnék, amelyek újra és újra előbukkannak, sőt, még a legutóbbi időben is keletkeznek” – írja az előszóban a szépíróként, gyerekkönyves szerzőként és irodalmi ismeretterjesztő kötetek alkotójaként is ismert Milbacher Róbert. Később hozzáteszi: „ez a könyv nem leleplezni akarja a kulturális hiedelmeket, hanem meg akarja mutatni azt a tudományos módszerekkel kideríthető valóságot, amiből táplálkoznak.”

A kulcsszó ez esetben a „tudományos”. A szerző az irodalomtudomány és nem a pletykalapok irányából közelít a legendákhoz, ennek köszönhetően a leleplezések elkerülik a szenzációhajhász igyekezet csapdáit, így a kötet írásait nem a történetek aprópénzre váltása, hanem a magyar irodalmi panteon alkotóinak megismerése motiválja. „Mert csak úgy lehet eleven és működő nemzeti hagyományról beszélni, ha valamilyen módon személyes és élő kapcsolatot létesítünk vele: szóra bírjuk hunyt mestereinket” – zárja a bevezetőt a szerző.

Milbacher Róbert ugyan tesz azért, hogy a megértést a bulvár fordulatai is segítsék – szmájlik és modorosnak ható szleng egyaránt felbukkan a szövegben –, kutatói kiindulópontja, és ebből következő viszonya a magyar irodalomhoz mégsem engedi, hogy a reflektálatlan szórakoztatás elszabaduljon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Legendahántás ne lenne ellenállhatatlanul szórakoztató.

Berzsenyi Dániel „bunkóságától” Jókai botrányos házasságán át Arany János fájdalmas sipolyáig egymást érik a kötetben az irodalomtörténészi igényességgel feltárt remek sztorik, amelyek a tudományos felforgatás szándékában metszik egymást. Milbacher Róbert kérlelhetetlenül rántja le a leplet a nemzeti mítosszá növesztett tévhitekről, és így akár a mítoszképzés melldöngető pátoszáról is. Nem a polgárpukkasztás, hanem a tisztánlátás szándékával teszi mindezt, ami a kanonizáció talán legfontosabb feltétele (kellene, hogy legyen).

A tudomány, az irodalom és a nemzeti hagyományok szempontjából is nehéz hasznosabb gesztust feltételeznünk ennél a felforgatásnál. Megingatni tévhiteinket, kételkedésre és kritikus gondolkodásra késztetni az olvasót: ez sokkal több, mint amit egy ismeretterjesztő kötettől elvárhatnánk. A Legendahántás ezért is válik különleges olvasmánnyá.

Milbacher Róbert: Legendahántás – 50 + 1 tévhit a magyar irodalomban. Magvető, 2021. 4990 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/50. számában jelent meg december 10-én.