Amikor megtudtam, hogy Énekelsz Csehtamást? címmel új Fodor-könyv jelenik meg, megörültem. Most már majd két könyvet fogok évente-kétévente fellapozni, hogy az időközben elfelejtett mondatokat újra pontosan tudjam idézni – gondoltam. Volt ugyanis egy Fodor-könyv, 1994-ben jelent meg Cseh Tamás címmel, melyben az összes fontos Cseh–Bereményi-legenda elolvasható volt, gyerekkorról, indiánról, az Iskola utcai albérletről, lemezekről és műsorokról, Párizsról és a Jancsó-filmek forgatásáról, ráadásául ún. „dalról dalra” részek is voltak benne, ahol Cseh Tamás és Bereményi Géza pármondatos magyarázatot fűzött az albumokon megjelent szerzeményeikhez. Mindehhez remek képanyag is társult, „Forte-filmeken” a korszak és hősei. Gimnazistaként a könyvet kiválóan tudtam hasznosítani az akkoriban kialakuló és nagyon hamar megszilárduló elfogultságom kultuszi tárgyaként, és hiába jelent meg azóta több, részleteiben és stílusában is komolyabb és tartalmasabb kötet (elég csak Bérczes László beszélgetőkönyvét említenem, amely a 2007-es megjelenése óta már a harmadik kiadásánál tart), ez a „Fodor” azóta is kézközelben van a polcomon.
Ilyen módon kis csalódás ért, mert Fodor Sándor Cser Kiadónál most megjelent könyve nem új, csak felújított, bizonyos részeiben bővített szöveg. Amivel több, azok elsősorban az interjúk Víg Mihállyal, Marozsán Erikával, Csengey Balázzsal, Beck Zoltánnal, Szentjóby Tamással, Pintér Georggal, de van az elsőhöz képest új Baksa-Soós János-szöveg is. A ’94-es könyv egyik legüdítőbb, legeredetibb része volt egy Baksa-Soós-levél, a mostaniban egy 2011-es feljegyzés is olvasható a legendás Kex zenekar énekesétől, aki tulajdonképpen az első fellépési lehetőséget adta meg az addig csak baráti társaságokban éneklő általános iskolai rajztanárnak, Cseh Tamásnak.
Az új interjúk közül a legérdekesebb a Csengey Dénes fiával, Csengey Balázzsal készült. A Cseh Tamás-rajongók által közismert, hogy amikor az énekes egy időre szüneteltette a dalok írását állandó társával, Bereményi Gézával, az íróként, esszéistaként ismert Csengey szegődött mellé, és nemcsak új műsor, hanem egy album is készült, Mélyrepülés címmel, illetve számtalan dalszöveg, dalkezdemény is megszületett. (Utóbbiakból, a Csengey család által megőrzött, illetve a Cseh Tamás Archívumban található hagyatékban talált anyagokból épp idén nyáron az Ördögkatlan fesztiválra készített előadást Beck Zoltán és Szűcs Krisztián.) Az apja hagyatékát gondozó Csengey Balázs visszaemlékezése egyszerre személyes és nagyvonalú. Hasonlóan szép Víg Mihály megszólalása is, visszafogott, de ünnepélyes. Szakmai mélységekbe viszont inkább a Beck-interjú merül, ez utóbbiból került ki a kötet címe is, mert ahogy Beck fogalmaz: „Az egészen világos, hogy a Cseh Tamás-i életmű jelentősen túlmutat a tényleges dalokon, előadásokon, elég, ha arra gondolsz, hogy az emberek nem azt mondják: »Énekelsz valami Cseh Tamás-dalt?«, hanem csak annyit, hogy »Énekelsz Csehtamást?«”
A kötet új szövegeket ugyan bőven közöl (Másik Jánostól például egy nagyon friss, pár hónapos rövid levél (mi más!) olvasható, Cseh András, Cseh Tamás képzőművész fia, aki illusztrálta is a könyvet a fülszöveget jegyzi), ám a Cseh–Bereményi-életmű tekintetében az Új dalok című lemez utáni időszak nem jelenik meg. Kár, hogy nem olvasható például dalmagyarázó sem a Levél nővéremnek 2.-höz, sem az utolsó Cseh Tamás-lemezhez, A véletlen szavaihoz, vagy az egyik legjobb, még a klasszikus első lemezekkel való összehasonlítás próbáját is kiálló A telihold dalaihoz.
Persze az is igaz, hogy ezek a magyarázatok néha eléggé féloldalasak, például amikor a szövegíró Bereményi az egyik ikonikus dalról, a Krakkói vonatról többek közt azt mondja: „A Polonia Expressz hajnalban haladt át a cseh–lengyel határon, köd lebegett a mezők felett, és ültünk az étkezőkocsiban. A lánnyal, akinek én mutattam meg az általam már jól ismert Lengyelországot. A hajnali határátlépés fáradtsága, öröme köszön vissza a dalban. Rengeteg a csillogás, szinte a fényviszonyokról szól ez a szöveg. Nagyon érzékeny szemem van, mert világos színű, és hamar véres lesz. Hajnalban, egy átvirrasztott vonatút után fáj legjobban a szem. Ezeket a fényviszonyokat idéztem föl.” Cseh Tamás csak ennyit fűz hozzá: „Étkezőkocsi”. A Tíz év múlva című dalnál viszont önérzetes a dalnok, mert azt mondja, a dallamhoz lovagokat, csatajelenetet képzelt, de Géza mosókonyhát csinált belőle. A Hatvanas évek című dal népszerűségéről pedig ezt olvassuk: az énekes a Balaton-parton egyszer egy stoppost vett fel az autójába, és az alábbi párbeszéd hangzott el közöttük:
– Hova? – kérdezte Cseh Tamás.
– Bélatelepre, hangzott a válasz.
– Révfülöpről? – szólt a kérdés, mire a válasz:
– Egy nyári napon.
Fodor egy-két interjúban és a kötet előszavában is elmondta, elmondja, hogy nem akart Cseh Tamás halálával foglalkozni a kötetben, ezért is van, hogy a 90-es évek elejéig veszi a történeteket. A visszaemlékezések miatt viszont elkerülhetetlenül ott van valamilyen gyászmunka a szövegekben. Furcsa dolog, amikor egy barátunk meghal, mondja Cseh Tamás Csengeyről szólva, és most, 12 évvel az ő halála után ezek a részek ugyanúgy szólnak az ő távozásáról is, a hiánytalanul megalkotottan is fájóan befejezetlennek érzett életműről, arról, hogy már csak felvételek őrzik a dalokat, a dalnokot. Így a könyv, bár megőrzi kalauzjellegét („csupán a pontosság miatt”), és egyfajta bevezetést kínál a Cseh Tamás-, különösen a Cseh–Bereményi-életműbe, hiába tiltakozik is ez ellen a szerző, mégiscsak hommage is. És ez egyáltalán nem baj. Mert nem az őrzi meg és teszi élővé sokak Csehtamását, ha deklaráljuk, hogy számunkra ő nem halt meg. Hanem az, hogy a dalok ma is érvényesen szólnak, hogy vannak a dalok. Meg ezek a könyvek. És leginkább, amikor valaki valahol dúdol vagy énekel Csehtamást.
Fodor Sándor: Énekelsz Csehtamást? Cser Kiadó, 2021. 4695 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/30. számában jelent meg, július 23-án.
