
A képernyőn néhány méterrel távolabb megjelent egy férfiak körülvette sír, egy nagy sebként tátongó mély gödör. (…) Kiáltások harsantak: „Emeljétek ki! Már kezd rohadni, micsoda szag! A bűn bűze!” – ezzel a hátborzongató jelenettel indul Mohamed Mbougar Sarr magyarul most megjelent – eredetileg 2018-as – regénye, az Ugyanolyan emberek. Egy kegyetlen kihantolás, amely nemcsak a bomlásnak indult testet, de egy társadalom legsötétebb titkait, legősibb félelmeit és az azokból következő fékezhetetlen gyűlöletet is a felszínre hozza. A földrajzi és kulturális távolság ellenére a regény a magyar közönség számára is felettébb tanulságos lehet.
A szenegáli író Az emberek legtitkosabb emlékezete című, 2021-es (magyarul egy évvel később kiadott) kötetének köszönhetően vált világhírűvé. Megkapta Franciaország legjelentősebb irodalmi elismerését, a Goncourt-díjat, majd a német Haus der Kulturen der Welt (Világ Kultúráinak Háza) itthon is nagy vihart kavart Nemzetközi Irodalmi Díját (Internationaler Literaturpreis) is. Ez utóbbi volt az, ahol Nádas Péter Rémtörténetek című regényét azért szórta ki a zsűri, mert bár remekműnek ítélték a kritikusok, egy kiváltságos fehér férfi nem kerülhetett a legjobbak közé. A botrány persze semmit sem von le Mohamed Mbougar Sarr műveinek értékéből. Hiába illik bele tökéletesen az irodalmi és ideológiai divatokba, a szenegáli szerző nem identitáspolitikai megfontolások, hanem az írásművészete miatt jelentős. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert az Ugyanolyan emberek egy ideológiailag terhelt témával, a homoszexualitás meg- és elítélésével foglalkozik, amelynek közéleti ballasztjai könynyen a mélybe ránthatnák a szöveget, ha az író nem biztosítaná ki a történetet a narrációnak megfelelő súlyú irodalmi nyelvvel.
Ndéné Géjé a harmincas éveiben járó professzor Dakar, Szenegál fővárosának egyetemén tanít francia irodalmat. A kezdetben lánglelkű forradalmár lassan beletörődött az intézményi struktúra igazságtalanságába, megtartja az óráit, de már Paul Verlain költészetében sem leli örömét. Egy nap e-mailt kap a dékántól: az „ország lassú erkölcsi hanyatlása felett aggódó vallási szervezet kérésére” a minisztérium nem javasolja azon szerzők tanítását, akik homoszexuálisok voltak – ezzel Verlain is indexre került. A figyelmeztetés ugyanis a gyakorlatban tiltást jelent, ami felébreszti a férfiban szunnyadó szabadságharcost, és a konzervatív családból származó Ndéné Géjé egyszemélyes harcot indít a gyűlölet ellen.
A nemi önazonosság, a személyes szabadság és a közösségi bűn, illetve a vallás és a gyűlölet szoros összefüggései egy békés közegben is súlyos kérdéseket vetnének fel, de egy iszlám országban, ahol a homoszexuálisok még a halálukban sem nyugodhatnak, a probléma megértése életveszélyes küldetésnek bizonyul. Az irodalomprofesszor mégis vállalkozik rá, és egy szövegértelmezőhöz méltó alapossággal igyekszik feltárni a homoszexualitásra adott szélsőséges válaszok hátterét.
Aligha vethetjük össze Magyarországot Szenegállal (ami még Csádtól is messze van), az Ugyanolyan emberek témája mégis közel hozza a két kultúrát egymáshoz. A központilag szított gyűlölet egyéni életekben megnyilvánuló hatásai egyformán roncsolhatják a társadalom szövetét még akkor is, ha a másik elfogadása nem ugyanakkora téttel bír nálunk, mint a regény világában.
Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek. Fordította: Balla Katalin. Park Könyvkiadó, 2024, 4499 Ft.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/32. számában jelent meg augusztus 9-én.