Muszlim önkéntesek is harcoltak a trianoni döntés ellen felkelő magyarok között
Sopron 1922-ben (Fotó: Fortepan/Vargha Zsuzsa)

Civitas fidelissima – ez Sopron ismert jelzője, kitüntető címe, amióta a többségében német ajkú város az 1921. decemberi népszavazáson nem Ausztria, hanem Magyarország mellett döntött.

Kevésbé köztudott, hogy a nagyrészt németek lakta egykori Nyugat-Magyarország hovatartozásának ügye már az 1848–49-es harcok idején is napirendre került: egy bécsi elképzelés szerint Magyarországot etnikai alapon osztották volna fel, az így létrehozandó, a mai Burgenlandnál nagyobb, Sopront is magába foglaló terület pedig az osztrák örökös tartományok felé „gravitált volna”. A kérdés legközelebb a XX. század elején merült fel osztrák nacionalista körökben, de a Ferenc Ferdinánd trónörökös holdudvarához tartozó Aurel Popovici Nagy-Ausztriai Egyesült Államok terve is számolt Nyugat-Magyarország Német-Ausztriához való csatolásával. (A fennmaradt térképen a magyar tartomány területe szinte megegyezik a trianoni országéval.)

Az 1919-es Saint Germain-i béke súlyosan érintette az osztrákokat. Nemcsak a vágyott Anschluss, a Németországgal való egyesülés lehetőségét vették el tőlük, de az Osztrák Császárság háromszázezer négyzetkilométernyi területének több mint kétharmada is idegen uralom alá került. Ausztria 6,5 millió fős, 83 ezer négyzetkilométer területű kisállammá vált, ráadásul negyvenezer négyzetkilométernyi német többségű területet is elcsatoltak. Sovány vigaszt jelentett, hogy Nyugat-Magyarország német lakta vékony sávját (kevesebbet, mint amennyire igényt tartottak) megkapták Sopronnal együtt, amelyet Bécsben eleve Burgenland székhelyének szántak. A békekonferencia ugyanakkor elutasította például a Kőszeg és Szentgotthárd hovatartozásával kapcsolatos osztrák népszavazási kezdeményezést.

Sopron vagy Ödenburg? – Horthynak kellett magához rendelnie a lajtai bánt
Pethő Tibor

Sopron vagy Ödenburg? – Horthynak kellett magához rendelnie a lajtai bánt

Száz éve rendezték a népszavazást, amely biztosította a városnak és környékének Magyarországhoz való visszacsatolását.

Antikváriumokban máig lehet kapni azokat a régi Magyarország-térképeket, amelyeket közvetlenül a trianoni békeszerződés megkötése után adtak ki. Feltűnő, ahogy a határ a Fertő tótól délre lefelé siet, keletről kerülve Ödenburgot, azaz Sopront. Végül az 1921 őszi nyugat-magyarországi felkelés nyomán összeült velencei konferencia biztosította a terület számára, hogy maga döntsön a sorsáról. A népszavazás 1921. december közepén Magyarországnak kedvezett. Sopron és környékének visszatérése egyrészt sovány vigaszt nyújtott, miután az ország több mint kétharmadát elcsatolták, másrészt (ma már tudjuk, hiú, általunk is eljátszott) reményt hozott, hogy más vidékek is visszakerülhetnek.

A soproni népszavazás elő- és utóéletéről közelmúltban napvilágot látott tanulmánykötet nem pusztán eseménytörténeti áttekintés. A munkában megjelenik a diplomáciatörténeti, a személyes történeti és a mikrotörténeti nézőpont is. Megismerkedhetünk többek között Mende Gusztáv soproni festőművész naplóival, olvashatunk a nyugat-magyarországi felkelésben részt vett muszlim önkéntesekről, a korból fennmaradt ügynöki jelentésekről és arról is, hogyan viszonyultak a soproni evangélikus gyülekezetben a népszámláláshoz.

„Haza – szeretet – hűség”. A soproni népszavazás elő- és utóélete. Veritas – Magyar Napló, 2024. 3800 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/33. számában jelent meg augusztus 16-án.