Nádasdy Ádám is időskorára virágzott ki igazán. Esetében ráadásul többszörösen igaz ez. Mintha csak most tettem volna le az előző friss megjelenést, máris itt az újabb. Pedig verseskötet öt éve jött utoljára. A Billeg a csónak a 2019 után született verseket gyűjti egybe, és valóban ott veszi fel a fonalat, ahol a Jól láthatóan lógok itt letette. Könnyen felismerhető hang ez, Nádasdyra a szemérmes őszinteség a jellemző: zavartan topog, bizonytalankodik, közben mégis egyenesen kimondja, amit gondol, ami a szívét nyomja. Ettől aztán mi érezhetjük magunkat furcsán, fordulnánk el tapintatosan. A költő viszont siet megnyugtatni: tudja jól, hogy mind ebben a cipőben járunk.
A kivirágzást említhetjük az író termelékenységét látva is. Csak épp 2020-ban novelláskötetet hozott ki (A szakállas Neptun), egy évre rá tanulmányokat (A csökkenő költőiség), tavaly pedig naplójegyzeteket, egyéb szövegeket (Hordtam az irhámat). Nádasdyhoz fordulunk akkor is, ha Shakeaspeare-ről vagy a Bánk bánról, az angol nyelvű irodalomról és a magyar nyelv feneketlen kútjáról szeretnénk még többet tudni. Sokoldalú szerző, akit többen az utóbbi tíz–tizenöt évben fedeztek fel maguknak.
Nádasdy költészete mostanra érett be igazán, a verseit olvasva a bölcs öregúr idilli képe rajzolódik ki előttünk. Miközben nyíltan beszél közvetlen, játékos természetéről, bár inkább felnőttkorára visszavetítve: „A szomszédok nem szerettek. Talán / a hosszú haj és a szakáll miatt, / vagy ahogyan a gyerekekkel bántunk, / viháncolva. Éjszaka zuhanyoztunk. / Fontos volt minden: fű, pöcegödör, / esős napokon palacsintasütés.” Vagy a kötet egyik legszebb versében, a Szülői értekezletben: „Harminc se voltam, / más vágyakkal, még Dosztojevszkijt / se olvastam eleget, és persze, fontosak / a gyermeki fejlődés szempontjából / a síkidomok. Párat rajzoltam is / titokban ott, a szülői értekezlet / aprócska asztalán a jegyzetfüzetembe. / Komolyan kell venni az életet.”
„Akkor nincs baj”
A nyugalom költeményei ezek, itt nincs helyük nagy szélsőségeknek, ami persze nem jelenti, hogy ne lenne szép érzelmi íve az egésznek.
Nádasdy versein végigvonul az utóbbi intés, hol megtagadva, (ön)iróniaként, máskor a külvilág nyomasztói elvárásain keresztül vagy épp saját magát feddve vele. A kötetzáró vers címe is úgy szól: Kezdő komoly költő. A felnőttként megélt gyermeki könnyűség pedig szembekerül az ifjúkor terhes szigorával, komolyságával. Világosan felrajzolhatjuk a költő útját, és nem is tagadja előlünk, hogyan fordult mindig másfelé, mint amerre állítólag mennie kellett volna. Pontosabban: amerre a kijelölt út látszólag vezette.
Amikor épp a szabadság végtelenségét dicsérik, ő korlátokat akar: „Korlátozás az is, hogy szeretem. / Hogy szűk utat jelöl ki, figyeli, / hogy botlok bele a saját bokámba. / Erre azt mondja, hogy korlátlanul / szeret. Na jó, de énvelem mi lesz?” Amikor meg fiatalkorában azzal csitítják, hogy nyugodjon bele abba, ami van, az sem megy neki: „Másutt se jobb, mondta mindig apám, / de persze hazudott, mert másutt jobb volt, / és tudtam én is: nehéz évről évre / reménytelenül szerelmesnek lenni, / beismerni, hogy nekem nem jutott, / hogy nem kapok a »másutt«-ból”.
Az időskori versek mégis a beérkezettséget mutatják: csodálja Petőfi mozgékonyságát, lenyűgözi Petri, a „dohszagú mélyek vitéze”, de tudja, hogy az ő útja más, az övé Aranyé, Vörösmartyé. Csehy Zoltánnak írt versében pedig bevallja, nem sóvárogja az ókori légkört sem: neki elég az a könyvtárak biztos rejtekében kultúraként, távoli csodaként. Hiszen ha ott lenne, mi várná? Nyirkos ágy, telente gyaloglás, teát-kávét sose látna, fogfájás esetében pedig rossz belegondolni is, mire számíthatna.
Nádasdyval együtt józanodunk ki mi is, és ismerjük fel egyszerre, miben állt az életünk, évek hosszú vágyódása és reménykedése, de azt is, miben álltak és állnak a dolgos hétköznapok. Megnyugszunk, amikor olvassuk, és jó érzéssel tölt el, hogy kortársunkként köszönthetjük őt.
Nádasdy Ádám: Billeg a csónak. Magvető, 2024. 3499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/48. számában jelent meg november 29-én.
