Halász Rita első kötete, a Mély levegő (Jelenkor) érett és mély próza, az őszi szezon egyik legnagyobb meglepetése volt. A szerzővel beszélgettünk.
A Mély levegő a családon belüli erőszakról szól. És még sok minden másról. Traumafeldolgozásról, a múlt mintáinak felismeréséről, arról a bizonytalanságról, amely akkor keríti hatalmába az embert, amikor minden összeomlik körülötte, és aki korábban a biztos pont volt az életében, a fő szövetséges, hirtelen ellenséggé válik. A regény elején megismerjük a főhőst, Verát, akit az apja két gyerekével épp a kocsijával visz el addigi otthonukból, egy élhetetlenné vált házasságból. Ezután pedig a főszereplővel együtt végigjárhatjuk a feldolgozás, a gyász, a pokoljárás stációit.
A Mély levegő érett és mély könyv, amely azonban nélkülözi a pátoszt – az ilyen pillanatokat humorral oldja –, és amellett, hogy megrázó, nagyon szórakoztató is. Megkockáztatjuk: a karcsú regény többet tesz hozzá a családon, kapcsolaton belüli erőszakról szóló, ma oly aktuális diskurzushoz, mint sok vaskos tényirodalmi mű, pláne harcos kiáltvány.
A szerző, Halász Rita 1980-ban született, ez az első könyve. Publikálni is csak három évvel ezelőtt kezdett. De hát hol járt eddig?
– Eddig éltem – feleli, hogy aztán mindjárt árnyalja a képet. – Utaztam, szültem két gyereket, dolgoztam művészettörténészként, tanítottam, jelenleg is a Szépművészeti Múzeumban dolgozom. Mégis, a szülési szabadságom után úgy éreztem, kipróbálnék valami mást is. Valamilyen alkotó tevékenységet. Már hét éve írok, de négy év kellett ahhoz, hogy olyan szövegeket tudjak kiadni a kezemből, amelyek méltók a publikálásra. Ez hosszú folyamat, amelyet azonban kár lett volna megspórolni. Írószemináriumokra jártam olyan írókollégákkal együtt, akik még szintén megjelenés előtt álltak. Ez kritikus, ugyanakkor őszinte és jó szándékú közeg: összejön nyolc-tíz ember – akkor még offline, ez ma már szinte sci-fi-szerű –, felolvassák egymásnak a rövid dolgaikat, és elmondják, mit gondolnak róluk. Nem könnyű eleinte hallgatni az embernek, ahogy véleményezik a szövegeit, de nagyon hasznos. A regény első mondata megvolt már hét éve, de úgy éreztem, még sokat kell kísérleteznem, hogy ez a könyv olyan legyen, amilyennek elképzeltem.
Az író ezek szerint nem úgy lesz, hogy egyik nap gondol valamit, és a következő pillanatban már ömlenek belőle a jobbnál jobb szövegek.
– Biztos van olyan is, de mindenesetre nálam ez hosszabb folyamat volt, jó sok munkával – mondja Halász Rita. – Eleinte még nem is volt annyira fontos, hogy publikáljak, de amikor láttam, hogy a többieknek megjelentek írásai, az nekem is nagyon inspiráló volt. Tudtam, hogy erre vágyom én is.
A Mély levegő nagyon átélt, valószerű szöveg egy nőről, aki egy kapcsolatból menekülve keresi újra a helyét az életben. De vajon mennyire önéletrajzi a történet?
– Nem az – vágja rá Halász Rita, de azért érezzük, hogy érdemes kicsit még feszegetni a dolgot. Kiderül, hogy a Mély levegő részben saját élmények alapján íródott, ezenkívül pedig a szerző a külvilágra nyitott és kíváncsi, a téma iránt érdeklődő emberként baráti beszélgetésekből, könyvekből, mások történeteiből gyúrta össze azzá, ami: a fiktív Vera történetévé.
– Közhely, tudom, hogy ez irodalom, és hogy a szövegre fikcióként tekintek. De végső soron így van. Ha valaki ez alapján akarná megírni Halász Rita életrajzát, abból nem születne pontos és hiteles mű. Ha elmondanám a saját történetemet, lennének benne olyan események, amelyek hallatán az olvasó felkiálthatna, na látod, ez így van a könyvben is, akkor ez mégiscsak a te történeted! Ez igaz. Nekem is van például vitorlavirágom, mint a főhősnek. Annyira jó szó, benne akartam hagyni. De ettől ez még nem az én történetem. Nyilván velem is történtek dolgok, de kivel nem?
De kivel nem? Ez a félmondat azt sejteti, hogy a kapcsolaton belüli erőszak jórészt mindenkit érint. De valójában mennyire általános ez a probléma?
– Nem tudok számokat mondani, de azt tudom, ha az ember körülnéz a baráti, ismerősi, családi körében, beszélget egy kicsit óvodás- és iskolástársak szüleivel, akkor sok ilyen, vagy hasonló történettel találkozik – feleli Halász Rita.
– Azt is látni, ha valaki benne van egy ilyen helyzetben, de még tagad, vagy reménykedik. Olyan is van, aki felismeri, de azt mondja, nekem ez még belefér. Itt az a kérdés, kinek mi a határ. Vannak persze egyértelmű helyzetek: van, ami erőszak, van, ami nem az. Ez két véglet, de mindig nagyon érdekesek a köztük lévő határhelyzetek. Amikor nagyon téma volt a me too, a legizgalmasabb beszélgetéseim férfiakkal voltak. Elmeséltek pár történetet, és megkérdezték, hogy ez vajon így, visszagondolva me too-helyzet volt-e. Mert előtte nem gondoltak erre, de most elbizonytalanodtak. Volt, aminél egyértelműen ki lehetett jelenteni, hogy nem, ez nem az. A másiknál meg… ott meg egyénfüggő. El tudtam képzelni, hogy valaki úgy érezte, hogy már határátlépés történt. Azt hiszem, az, hogy kinek mi fér bele, függ attól is, ki mit hoz a családból, mennyire érték később durva élmények, milyen tudása van erről a témáról, és mennyire tud empátiával fordulni mások és saját maga felé. Én mindenesetre nem azzal a szándékkal írtam a Mély levegőt, hogy megalkossam a kapcsolaton belüli erőszak regényét, és remélem, hogy jóval többről is szól ennél. Ezért is kezdődik ott a regény, hogy Vera kilép a házasságából. Pedig lehetett volna akár ez egy záró jelenet is, de engem jobban érdekelt, hogy mi történik azután. Verának tovább kell élnie, miközben felborul körülötte minden, és mi nyomon követhetjük az ő lelkiállapotát, belső fejlődését, pokoljárását. Mindent újra kell definiálnia, folyamatos önvizsgálatot tart, ami az ő esetében a szavak mögé nézést is jelenti. Amikor ilyen súlyos bizalomvesztés ér valakit, nagyon mélyre lehet jutni – ezt is meg akartam mutatni. És persze azt a lassan, de felfelé ívelő folyamatot, amely a kilábalás felé vezet. Azt, hogy miután lementünk egészen legalulra, mindig van út visszafelé.
Halász Rita: Mély levegő, Jelenkor Kiadó, 2020, 2999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg.
