Bár 2017-ben egy rövidprózákat tartalmazó kötet is napvilágot látott Grecsó Krisztiántól (Harminc év napsütés – Egy csendes kalendárium), az idén tavasszal megjelent Vera a három évvel ezelőtti Jelmezbál című regény mellé illik. A szerző ezúttal is családregényt írt, de a történetvezetés egészen másképp működik: míg a Jelmezbál mozaikokból összerakott krimi volt, itt a nyomozás alanya és tárgya egy és ugyanaz: Vera, a kisiskolás szegedi lány. A szcéna a város és azon belül a kislány életterei, az idő a nyolcvanas évek, tehát a nem is olyan régmúlt.
Ami a Grecsó-szövegek általános erényeit illeti, azokból ezúttal is bőven kap az olvasó. A mondatok feszesek, pontosak, a karakterek pár vonással is életszerűre vannak rajzolva, a történetek úgy épülnek egymásra, ahogy azt tanítani lehetne. A vidéki nagyváros Kádár-kori miliője is mindenestül érezhető, beleélheti magát az is, aki ismeri, és az is, aki – mert szerencsés – nem. Ám a Vera mint regény nem ezek miatt jó. Ezekben csak az a mesterségbeli tudás érhető tetten, amit Grecsónak (és szerkesztőinek) már régen nem kell bizonyítania. A szöveg igazi bravúrja, hogy az elbeszélő végig egy 11 éves kislány gondolatait, szavait és tetteit követi, hallgatja, nézi és adja elő. Olyan közelről és olyan hitelesen, hogy nem lehet nem gyanakodni arra, hogy a szerző fejében még a nagy sikerű, Vígszínházban futó A Pál utcai fiúk zakatolt, ahol Grecsó íróként volt közreműködő.
Grecsó Krisztián: Milyen ország ez, milyen élet? | Magyar Hang
A József Attila-díjas író-költőt arról is kérdeztük, hogy mit gondol hatalmi helyzetbe került régi barátairól. Interjú a friss Magyar Hangban!
A végeredmény szempontjából persze ez mellékes, jó, hogy így alakult, mert ebben a formában nem gyakori a magyar irodalomban, hogy egy identitását kutató, az elsőkre (nagy barátság, szerelem, viták a szülőkkel etc.) rácsodálkozó karaktert így megismerhessünk. Ráadásul a Verában minden egészen igazinak tűnik: a főhős, Tátrai Vera hangja hiteles, épp ezért hitelesek a szülők, a tanító, az edző vagy épp a baráti házaspár karakterei is. Vera nem válik szuperhőssé, vívódásai jogosak, nem affektál jobban, mint amennyi ahhoz kell, hogy feltűnjön, és aztán megmaradjon az emlékezetünkben.
A regény világa, a Tátrai család élete minden eltitkolt igazságával együtt is szerethető, már-már idilli. Ott vannak a mélyben a (nem is annyira mikro-) tragédiák, de a szülők, ameddig lehet, remekül egyensúlyoznak, így Verának egyszerre kell megismernie a felnőttek világát (úgy, hogy maga is elkezd felnőni közben), benne megtanulni, hogy van rossz is, van hazugság és fájdalom. Eközben – és ez tekinthető erénynek és hibának is, én erénynek tartom – az egyensúlyi állapot fenntartására való törekvés a regény egésze szempontjából is fontos a szerzőnek. A legnagyobb kilengések (az örökbefogadás témája csupa ilyen eseteket hozhat és hoz is) közepette is őrződik valamiféle harmónia. Nem szokványos ez a kortárs magyar irodalomban.
Ezek miatt mindenképp mondható, hogy ifjúsági regénnyel van dolgunk, még ha a szerző ezt minden interjúban igyekszik is cáfolni. Nem attól az, hogy gyermek főszereplője van, és attól meg egészen távol áll, hogy egy „a komolyabb műveket – életkorából adódóan – még befogadni képtelen” olvasóközönséget célozna meg vele, hanem azért az, mert bármelyik mai kiskamasznak a kezébe adható. De épp ennyire felnőttregény is, hiszen amit Vera átél, megtapasztal, a felnőttvilágból érkezik (még barátsága a lengyel fiúval, Józeffel is felnőttes). Verában mi tükröződünk, minket lát, hall, ránk reagál.
Manapság (újra) divatos meghatározni egy-egy mű kiemelt témája alapján, miféle „poétikát” működtet a szerző. Ha így nézzük, Grecsó Krisztián új kötete a pedagógus- és a szülőpoétika kifejezéssel is illethető. Érdemes volna elolvasnia minden mai pedagógusnak és, mondjuk, édesapának. Nyomozóregény, mert a főhős ki sem látszik a sok kutatásból, igazságvágy-regény, mert nem csak a tisztázás szándéka mozgatja a szereplőket. Tehát mégiscsak igaza lehet a szerzőnek: nemcsak ifjúsági, felnőttregény is.
Grecsó Krisztián: Vera. Magvető Kiadó, 2019. 3699 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/10. számában jelent meg, 2019. március 8-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/10. számban? Itt megnézheti!
