Nem akartam mindig provokátor lenni, de valahogy úgy alakult, hogy a műveim rendre megütközéseket keltenek. Valószínűleg nem is gondolnák, hogy előbbi idézet kitől származik. Az a Nógrádi Gábor nyilatkozta nekünk két éve, még az akkori Magyar Nemzetben, aki gyerekregényeivel, illetve Koltai Róberttel közös filmjeivel vált ismertté. Legismertebb ifjúsági műve a Gyerekrablás a Palánk utcában, amiből 1985-ben szintén készült film Bánsági Ildikó, Rajhona Ádám, Szirtes Ádám és Koltai Róbert főszereplésével.
Nógrádi pedig csak sorolta, mi mindennel verhette ki egyeseknél a biztosítékot: „Már a Gyerekrablás a Palánk utcában is arról szólt, hogy egy gyerek elrabolja magát az elvált szülők összehozása kedvéért. A Lángoló nyaram, ami most jelent meg a Móránál, arról szól, hogy a gátlásos magyar fiú szerelmes lesz egy nyitott dán lányba. Megjelenik egy menekült fekete férfi is, aki segíti hősünket, illetve felbukkan egy prostituált, aki a történetben nem megvetendő figura. Nem nevezhetjük mindezt provokációnak?”
Régóta ismert tanító szándékú projektjeiben viszont nem érdemes provokációt sejteni, még ha akad, akinek ez is sikerül. De ezt kicsit később. Nógrádi most csütörtökre hívott össze sajtótájékoztatót, beszámolva a Vigyázz-könyvsorozatról, ami a különböző veszélyekre figyelmezteti a kisebbeket. Olyanokra például, hogy érdemes figyelni a mobiltelefonra, mert ha nem megfelelő körülmények között is azon csüngünk, könnyen bajba kerülhetünk. Érdemes vigyázni természetesen a drogokkal, a táplálkozással, a tűzzel, de aggódhatunk a szemét és a klímaváltozás miatt is. Nógrádi nem is rejtette véka alá, hogy kifejezetten aggódó típus, így hajlamos sok mindenben meglátni a veszélyforrást. Koltai Róbert egyenesen az aggódás világbajnokának nevezte, ami persze nyugodt körülmények között akár túlzónak is tűnhet, miként a rendező is besokallt időnként. De hát máskor viszont, főleg a gyerekek esetében csak életmentőnek bizonyul ez a hozzáállás.
A bajokra egyébként nem útmutatókban hívja fel a figyelmet, nem is rövidebb jelenetekbe rejti az üzenetet, hanem – ahogy ő nevezi – „alkalmazott regényeket” ír. Ezekben családi történetekkel találkozhatunk, állandó fő- és alkalmi mellékszereplőkkel, tanulságos esetekkel és humoros helyzetleírásokkal. Eddig megjelent már a Nyeregbe, srácok és a Hova nézel, papa?, de egyenesen negyven-ötven könyvet terveznek, évente kettőt. A sajtótájékoztató után kiadott közlemény úgy fogalmaz, hogy eszerint a szerzőknek „még legalább húsz évig kell élniük.” A többes számot az illusztrátor, Cakó Ferenc személye indokolja, ő szintén ott volt a Benczúr Hotelben tartott bemutatón.
Persze, nemcsak arról volt szó, hogy mire érdemes odafigyelni a gyerekeknek, hanem nagyjából mindenről, ami csak felmerülhetett. Nógrádi elvégre remek stand-upos, ha felszólal, csattanós anekdotákra éppúgy számíthatunk, mint kibontakozó mellékszálakra vagy humoros leütésekre. Rögtön azzal nyitott, hogy nem lepi meg, ha egyesek el sem jönnek, hiszen az interneten már minden elérhető, és lehet, ha magának küld meghívót, ő sem jelent volna meg. Cakó Ferenc több mint két évtizede dolgozik mellette, amennyi ideig egy nővel sem élt, Nógrádi felesége szerint pedig már-már házasságszámba megy a remek együttműködés. Az író elmondott egy poént a píár hatalmáról is: Mózesnek javasolja a tanácsadója, hogy intsen, akkor szétnyílik a Vörös-tenger, és át tudnak kelni rajta. De hogy miként intsen? „Azt nem tudom, de ha megcsinálod, kapsz három mondatot a Bibliában” – szólt a vicc vége.
M. Kácsor Zoltán: A mesének nincs konkurenciája | Magyar HangNógrádi fontosnak nevezte, hogy az elmúlt években egyre kevesebb gyerek halt meg közúti balesetben, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az elmúlt évben hat fő, míg 1990-ben még 107, 2000-ben pedig 44. Tehát nem hiábavaló a folyamatos tájékoztatás és az ügyre való fókuszálás. Az író reméli, hogy a könyvének is lesz ilyen hatása. Ezt illetően viszont a nagy számokra megy, ezerötszáz vagy kétezer példányban nem is hajlandó ilyet írni, tízezer könyv alatt nem áll meg. A nagyobbaknak még felvilágosítással is készül Vigyázz a szexszel, hogy sose érjen baj címmel. Igaz, e téren akadt már negatív tapasztalata. Elmondása szerint például javasolta a Dan Höjer és Gunilla Kvarnström által jegyzett Kis puncikönyv terjesztését, de az ÁNTSZ-től azt a választ kapta, hogy köszönik, nagyon jó szexuális felvilágosító programjaik vannak, amiknek köszönhetően csökken az AIDS-betegek száma is. Ehhez képest a stratisztikákban Nógrádi azt találta, hogy még nőtt is, szóval szkeptikus ezen programok hatékonyságát illetően.
Filozófiáját illetően a szerző Barbara C. Harris anglikán püspökre hivatkozott, aki szerint nem elég a folyóból kimenteni a gyerekeket, el kell indulni felfelé, és megakadályozni, hogy egyáltalán bedobhassák őket.
A sajtótájékoztatón egyébként jelen volt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) osztályvezetője, Berzai Zsolt rendőr alezredes is, aki szerint Nógrádi kereste őt azzal, hogy a balesetmegelőzésről írna. Ezek után heti szinten beszéltek, és úgy látja, nagyon profi munka született, amit jó lenne szerinte az oktatásban is hasznosítani. Az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottság logóját pedig ott is találjuk a biciklis könyv hátoldalán.
Cakó Ferenc elsődlegesen animációs filmesként jellemezte magát, elmondása szerint rajzait is az határozta meg, hogy a mozgalmasság fontos számára. Nem csoda hát, hogy szívesen vesz részt a munkában, amiben kerékpáros száguldásokat, hirtelen autós fékezéseket kell minél hitelesebben megrajzolnia. Persze, akadt sok minden, aminek nem ártott ennyi évtizednyi munka után sem utánanéznie: például, hogy miként néz ki egyáltalán egy mai bicikli vagy rendőregyenruha.
Nógrádi azzal zárt, hogy várja a kérdéseket, amiből nyilván rengeteg lenne szerinte, ha Donald Trump ülne az újságírók előtt. Megtámadjuk-e Iránt, nem támadjuk? De hát gyerekkönyvekről van szó, így ilyen fajsúlyú kérdés ezúttal szerencsére nem kellett felmerüljön.
