Különös, ellentmondásos hely a Kék Hotel. Szalay Álmos legutóbbi regényének kvázi-főszereplője a titokzatos hely, amely jobban izgatja is fantáziánkat, mint a beköltöző személyek (?) múltja, titkai. Valamiféle e világon túli, rejtélyesen elérhető intézményről van szó, ahova az érkezők tulajdonképpen akaratukon kívül, de csendes megadásukkal kerülnek. Elfáradtak korábbi életükben, már csak a nosztalgiának élnek, évek óta hiába keresnek valamit vagy valakit, aki értelmet adhatna a továbbiaknak. Elkerülnek hát a Kék Hotelbe, ahol korlátok nélkül, a kegyetlen idő kiiktatásával kereshetik önmagukat az emlékeik közt.
Ahogy eljutnak ide, az maga a misztérium, fel is csigázza rögtön az olvasó fantáziáját. Az éjszaka közepén rendszeresen felbukkanó, a semmibe tartó vonat viszi a kapcsolatába beleunó fővárosi lányt, a nagyatádi helyettesítő tanárt egyaránt. A rejtély pedig beköltözik a szomszédba, a mennyezeti csillárokkal és a rézkarokon gyertyát formáló lámpákkal ellátott ódon szerelvények a Benczúr és a Podmaniczky utcákon vágtatnak keresztül. Egészen a portugál tengerpartig jutva, bár a helyszín itt másodlagosnak tűnik, úgyis a régmúlt emlékekből, nosztalgikus vágyódásból összeálló korridorok, látomásos belső világok lesznek az érdekesek. Na meg az, hogy tudnak-e távozni innen. Akarnak valójában? Vagy jól ellennének így az idők végezetéig? Na de az idők végezetéről sincs sok értelme beszélni egy olyan hely kapcsán, ahol sosem tudni, épp reggel van vagy éjszaka, március vagy október.
A való világnál sokkal gyorsabban is múlik itt minden, így hát előbb-utóbb azt találják, homoktenger teríti a Gellért-hegyet, Európa az enyészeté lett. Térben és időben ide-oda pattogó, izgalmas regény ez, sokszor viszont nehéz rájönni, tulajdonképpen miről is akar nekünk mesélni a szerző. Olykor pedig közhelybe hajlik az, ahogy a szerelmesek örök vágyakozását megénekli. Még ha világosan le is írja, hogy az élet közhelyekből áll, nem lehet ezektől elszakadni. Sok mindenbe belekap Szalay második kötete, szól egyszerre a nosztalgiába dermedtségről, az életből kivonulás vágyáról és a kínzó, de levakarhatatlan érzésről, hogy valaki nem érzi jól magát abban a családban, amelyben él.
Mégis, mint írtuk, ellentmondásos a Kék Hotel, hiszen ott is új embereket ismernek meg a szereplők, még ha korábbi életük esetleg fontos szereplői is köztük vannak. Kikerülnek életükön, de valamiképpen mégis élik azt tovább. Nem a halotti lét örök semmije fogadja őket, hanem ízek, illatok, érzések és vágyódások. Álmok. Hiába érezzük hetek, netán évek óta, hogy nem történik semmi, mégis: élünk. Ami összehasonlíthatatlanul több és valósabb, mint bármi, ami ezen túl van.
Szalay Álmos: Kék Hotel, Noran Libro Kiadó, 2021, 3490 Ft
Ez az írás eredetileg a Magyar Hang 2022/32. számában jelent meg, augusztus 5-én.
