A kortárs olasz irodalom nagyasszonyaként aposztrofálják Dacia Marainit, akinek magyarul eddig két könyve, a Marianna Ucría hosszú élete és a Végállomás Budapest jelent meg. A Jaffa Kiadó gondozásában nemrég látott napvilágot a Rabolt szerelem című elbeszéléskötet a szerzőtől, amely napjaink egyik égető problémájával, a nők elleni erőszakkal foglalkozik. Tavaly Magyarországon 35 lányt adtak el, 58 nőt gyilkoltak meg, 1464 asszonyt bántalmaztak, több mint 200 nőt erőszakoltak meg, több tucat áldozatot pedig szexuálisan kényszerítettek.
A számok is mutatják, milyen súlyos témáról van szó, amely kellő fegyelmet és higgadtságot követel meg egy írótól, akinek patikamérlegen kell adagolnia minden szót.
A Rabolt szerelem esetében azonban a szerzői szándékot keresztülhúzza a szöveg, ezzel pedig Maraini épp azt éri el, hogy képtelenség bármilyen általa bemutatott tragédiát komolyan venni. Minden mondatából az érződik, meg akarja oldani a nők bántalmazásának és kizsákmányolásának problémáját, komolyan akarja venni önmagát, igyekezete azonban kudarcba fullad. Ez leginkább Az előzékeny erőszaktevő című novellában érhető tetten, amelyben a joviális családapa egyik pillanatról a másikra változik át erőszakoló vadállattá, majd vissza, Maraini pedig mindezt épp ilyen leegyszerűsítően meséli el az olvasójának. Még szomorúbb azonban, hogy a női szereplőket is ugyanilyen sematikusan rajzolja meg, ebből következően minden leírás olyanná válik, mintha a tipikus áldozathibáztató szövegek paródiáját olvasnánk. Nehéz eldönteni, hogy a szerző mindezt komolyan gondolja vagy csak ironizál, miközben a téma meg sem engedné ezt a hangnemet.
Egy beskatulyázhatatlan díva, aki lecserélhetetlenné tette magát
Mit lehet elmondani még Hollywood legsikeresebb színésznője, Meryl Streep életéről, aki több mint négy évtizede reflektorfényben él?
Maraini könyvéből fájóan hiányzik az összetett lelki folyamatok érzékeny megjelenítése, kizárólag az általánosítás marad, mégsem olyan kijelentéseket fogalmaz meg, amelyeket bármilyen helyzetre alkalmazhatnánk, vagy amelyekben megtalálhatnánk a hatalmi vagy erőszakos visszaélésekre vonatkozó örök érvényű igazságot. Sokkal inkább sztereotípiákkal dobálódzik, ráadásul ahogy a férfiakkal, úgy a nőkkel szemben is kritikát fogalmaz meg, sokukat a naiva szerepébe taszítva.
Lehet, hogy az eredeti hibája, lehet, hogy a magyar fordítás eredménye, de a kötetet rosszul megírt szövegek alkotják, amelyek már-már a legrosszabb bulvár-romantikus regények fordulataiból állnak össze. A cél Maraininél megelőzte a szöveget, nem az volt fontos számára, hogy novellák szülessenek, hanem hogy jól megfoghatóan körbejárja a témát, pont úgy, ahogy egy középiskolai felvilágosító füzetben szokás. A Rabolt szerelemnek épp ez a legnagyobb tragédiája: a szerző annyira próbálta jól megragadni a témát, hogy az egészből sikerült viccet csinálnia.
Dacia Maraini: Rabolt szerelem. Ford.: Lukácsi Margit. Jaffa Kiadó, 2020. 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 27. számban? Itt megnézheti!
