Mi történik, amikor az időjárás nemcsak az öltözködésünket, hanem a gondolkodásunkat, vallásunkat, társadalmunkat és történelmünket is átformálja? Philipp Blom német történész Amikor a világ kifordul a sarkából című könyve erre keresi a választ. Az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet a XVII. század klímaváltozással, éhínséggel, háborúval és társadalmi megrázkódtatásokkal terhelt időszakán – a kis jégkorszakon – keresztül mutatja be, hogyan alakult ki az, amit ma modern világnak nevezünk.
Hirdetés
A kis jégkorszak – nagyjából 1570 és 1700 között – érezhetően lehűtötte az éghajlatot Európában. A nyarak rövidebbek és hűvösebbek, a telek hosszabbak és keményebbek lettek. Mindössze 2 Celsius-fok – ennyivel csökkent átlagosan 1570 és 1685 között a hőmérséklet, de ez elég volt ahhoz, hogy felforgassa az óceánok áramlásait, megzavarja az éghajlati körforgásokat – extrém időjárási eseményeket okozva világszerte. Ez a változás súlyos éhínségekhez, társadalmi összeomlásokhoz, vallásháborúkhoz és boszorkányüldözésekhez vezetett. De ez az időszak egyben a felvilágosodás előszobája is: a régi világ megrendülésével új gondolkodásmód, új társadalmi struktúrák, új tudományos szemlélet született.
Blom nem csupán történelmi eseményeket sorol: gondolkodásmódokat vizsgál, mentalitásváltásokat és azt, hogy a klíma hogyan kényszerített ki új válaszokat az emberekből. A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy a történelmet nem önmagában kezeli, hanem szoros összefüggésben a filozófiával, gazdasággal, ideológiákkal. Megértjük belőle, hogy a klímaváltozás nem csupán fizikai valóság, hanem intellektuális, politikai és kulturális fordulópont is lehet. Blom bemutatja, hogy a klímahatások milyen gyorsan láncreakciót indítanak el: az éhezés felerősítette a társadalmi feszültségeket, a bizonytalanság a hithez és babonához való menekülést, majd az ezekbe vetett hit megingása pedig az ész kultuszát. A könyv lenyűgözően részletgazdag: szó esik benne Spinoza filozófiájáról, a holland aranykorról, a boszorkányper-hullámokról, a kapitalizmus csíráiról vagy éppen arról, hogyan alakult át az egyén és az állam viszonya.
A könyv nem akar mindent egy okra – például a klímára – visszavezetni, de világosan mutatja, hogy a környezeti hatások és az emberi reakciók között van kapcsolat. Blom szerint a XVII. századi válság nemcsak romboló, hanem építő is volt: a modern gondolkodás és társadalom nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a régi világ ne dőlt volna meg. A kis jégkorszak tehát nemcsak klímakatasztrófa volt, hanem átmenet – egy régi rendből egy újba. A könyv stílusa kifejezetten olvasmányos. Blom kiváló elbeszélő: tudományos igénnyel ír, de nem akadémikus nyelvezettel. Minden fejezetben érzékelhető, hogy történészként és gondolkodóként is képes átfogó perspektívát nyújtani. Nagy erőssége, hogy nemcsak a múltat elemzi, hanem finoman, de egyértelműen párhuzamot von a jelen klímaválságával. Az olvasóban szinte önkéntelenül is megszületik a kérdés: vajon mi milyen világot hozunk létre a saját környezeti krízisünk nyomán?
Blom epilógusa kifejezetten figyelmeztető: a történelem nem ismétli önmagát, de mintázatai felismerhetők. Ha nem értjük meg, hogyan reagáltak elődeink a válságokra – és milyen hibákat követtek el közben –, akkor mi is vakon ismételhetjük őket. A könyv így nemcsak történelmi olvasmány, hanem kortárs kiáltvány is: az emberi alkalmazkodóképesség, döntéshozatal és felelősség vitairata.
Philipp Blom: Amikor a világ kifordul a sarkából. Ford.: Mesés Péter. Európa, 2023. 5499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/17. számában jelent meg április 25-én.
