Nem, ezt a könyvet nem a Harry Potter-sorozat egyértelműen gonosznak tűnő, majd a végén (vigyázat, spoiler!) természetesen hőssé váló roxforti tanára, Perselus Piton írta, hanem az abszurd humor koronázott királyi családjának számító Monty Python társulat máig legaktívabb tagja, John Cleese. Talán egy komikustól szokatlan, hogy a világ egyik leghíresebb egyetemén dolgozik hosszú évekig (teljesen komoly) professzorként, de az abszurd humor tudvalevőleg talán a leginkább intellektuális komédiaműfaj, a Monty Python tagjai pedig, ha úgy döntenek, a brit tudományos élet elitjében is ugyanilyen sikereket érhettek volna el.
Cleese, akit a Monty Python-tévéműsorok és -filmek (Gyalog galopp, Brian élete) mellett a Waczak szállóból és a Hal neve Wanda című filmből ismernek a legtöbben Magyarországon, például a Cambridge-i Egyetem jogi szakán végzett. Így nem is olyan meglepő, hogy a Cornell Egyetem 1999-től majdnem húsz éven át különböző professzori megbízatások keretében katedrát biztosított számára, hogy a legkülönfélébb témákról tartson előadásokat. Előadásait lehetetlen szűk tudományterületek keretei közé szorítani, hiszen a történelem, a pszichológia, a valláselmélet és a forgatókönyvírás ugyanúgy a témái között volt.
A fanyalgóknak most biztos a megannyi díszdoktori címmel rendelkező híresség juthat eszükbe, akiket az egyetemek csak a publicitás kedvéért halmoznak el kitüntetésekkel és semmit sem jelentő tanári kinevezésekkel. Vélhetően hasonló megfontolások kezdetben a Cornell Egyetem döntéshozóinak fejében is megfordultak, és e tekintetben is hatalmas siker volt Cleese foglalkoztatása (hiszen az előadásokon, szemináriumokon a csillárról is lógtak a hallgatók). De, amint az az előadó Elszabadult professzor című esszégyűjteményéből kiderül, az előadásokat Cleese nagyon is komolyan vette, és megírásukra jelentős energiát szentelt.
Emiatt a kötet esetleg csalódást is fog okozni azoknak, akik a Monty Python Repülő Cirkuszából ismert őrült szkeccseket várnak Cleese-től, írott formában. Az Elszabadult professzor ugyanis nem valamiféle végig nevetős könyv, ahol egyik vicc a másikat követi. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Cleese komikus énje ne bujkálna minden sor mögött, de az író különös érzékkel képes saját szórakoztató arcát kordában tartani, hogy ne homályosítsa el mindazt a mély intellektust, amelyet szándéka szerint láttatni akar ez alkalommal.
Kérdéses, hogy John Cleese szatírája hogyan öregszik, vajon ugyanolyan sikeres-e manapság, mint volt a Monty Python fénykorában, a hetvenes évek elején. Vagy egyre inkább az egykor híres idős úrnak számít, aki fél évszázada iszonyú okos és vicces volt, de így, 80 évesen már nem képes hozni a tőle elvárt színvonalat. A könyvet olvasva sajnos már én sem tartottam minden viccet viccesnek. Nem a politikai korrektségre fittyet hányó mondanivaló miatt, az még imponál is, de Cleese mintha kezdene kifogyni az új gondolatokból. Időnként repetitívvé válik, akinek kiszámítható poénjain udvariasságból nevetnek tisztelői. Persze, aki nem követte végig Cleese karrierjét, annak minden vicc új lehet, de a komikus maradandó öröksége szempontjából rendkívül fontos lenne, hogy az időskori projektjei ne homályosítsák el fénykorabeli emlékét.
John Cleese: Elszabadult professzor – Évek a Cornell Egyetemen. Ford.: Lázár A. Péter, Jaffa Kiadó, 2020. 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomatott változata a Magyar Hang 2020/34. számában jelenik meg, augusztus 21-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/34. számban? Itt megnézheti!
