Nehéz egy könyvet recenzálni, amelyet egy élő legenda írt (pontosabban a társszerzője, hiszen az Óceán című kötetet hivatalosan David Attenborough és Colin Butfield jegyzik). Az ember képtelen ilyenkor objektíven olvasni, csak áhítattal lapozza az oldalakat, mintha kincset tartana a kezében. Hiszen jól tudja, hogy David Attenborough életében túl sok könyv már nem fog megjelenni, amelynek címlapján az ő neve szerepel (bár ki tudja, látszólag egész jól tartja magát).
A 99 éves Attenborough születésnapja alkalmából mutatták be a mozik legújabb természetfilmjét, az Óceánt. Ennek egyik rendezője Butfield, aki az utóbbi években Attenborough afféle állandó alkotótársává vált. A kötet a filmen alapszik, vagyis a világtengerek jelenlegi helyzetét mutatja be, természetesen a filmnél sokkal részletesebben.
Ahogy Attenborough utóbbi néhány évtizedben született alkotásai, az Óceán sem üdítő olvasmány, hiszen a természetfilmes számára idős korára egyre fontosabbá vált a végveszélybe került természet megmentése. Így nem tehet mást, minthogy dokumentálja a bolygónk pusztulását, miközben természetesen bemutatja, hogy milyen csodákat veszítünk el örökre, ha nem lépünk azonnal a környezetrombolás megállítása érdekében. A kötetben az Attenborough-hoz hasonlóan hosszú életű kék bálna szimbolizálja az évszázadot, amelyet a szerző e bolygón töltött, és amelynek során megfigyelhette a Föld élővilágának átalakulását.
A könyvből megismerhetjük a Földünk utolsó vadonjának nevezett, alig ismert sós vízi ökoszisztémák néhány csodáját, eközben azonban nem hagyja szó nélkül a tengereket romboló szörnyű folyamatokat sem. Bár igyekszik felvillantani a remény pislákoló fénysugarát, összességében sajnos kifejezetten depresszív a könyvben felvázolt jelen és jövő. Ez természetesen nem Attenborough hibája, hanem a világé. Az író akkor járna el etikátlanul, ha továbbra is tündérmesébe illő, érintetlen csodavilágként jelenítené meg a természetet, ami örökké itt lesz velünk, akármennyi erőszakot is követünk el rajta.
A kötetet olvashatjuk szomorúan és optimista érdeklődéssel is. A szomorúságot nemcsak a környezeti krízis kelti az emberben (amelynek csupán egyik eleme az éghajlatváltozás, hiszen ugyanilyen tragikus a környezetszennyezés, illetve a hamarosan elkezdődő mélytengeri bányászat is, ami ellen kétségbeesetten tiltakozik minden normális ember, Attenborough-val az élen), hanem az is, hogy Sir David (bármilyen örökkön valónak is tűnt, amióta csak az eszünket tudjuk), lassan élete végére ér. Hatalmas megtiszteltetésként kell fogadnunk, hogy még 99 évesen is feláll, megjelenik a természetfilmek jeleneteiben (és a könyvek lapjain), és megpróbál rávenni minket, hogy nem pusztítsuk el legnagyobb kincsünket. Bárcsak sikerülne neki.
(David Attenborough és Colin Butfield: Óceán. Ford.: Makovecz Benjamin. Park Kiadó, 2025. 8499 Ft)
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/23. számában jelent meg június 6-án.
