A publicisztikák általában nem az örökkévalóságnak íródnak. Sok bennük az aktualitás, felejtésre ítélt név, tünékeny esemény. A publicisztika gyakran reakció, értelmét a kiváltó ok ismeretében nyeri el. Ezért van az, hogy ha néhány évtizeddel a születésük után, gyűjteményes kötetben adják ki az efféle írásokat, akkor csak rengeteg lábjegyzet beiktatásával lehet érthetővé tenni a szövegeket az utókor számára. Puzsér Róbert Magyar Hangban megjelent, kötetbe rendezett írásaira azonban a fenti állítás nem igaz. Már csak azért sem, mert a legrégebbi szöveg, amely helyet kapott benne, 2018 májusából való. Alig több mint hatéves. Ekkora időtávot át tud fogni az emlékezet, talán még a politikai emlékezet is.
És azért sem áll fenn a gyors elavulás veszélye, mert Ficsor Benedek ügyes kézzel válogatott az elmúlt hat év írásaiból. Azok kerültek a kötetbe, melyek olyan kérdéseket feszegetnek és olyan állapotokat írnak le, amelyek nem veszítették el aktualitásukat. Orbán Viktor ugyanolyan serényen bontja a demokratikus intézményrendszert, ahogy tette azt néhány évvel ezelőtt. A különbség anynyi, hogy már a lábazatnál tart. A rendszer kiszolgálói ugyanolyan megjátszott lelkesedéssel csinálnak magukból hülyét ország-világ előtt ma is, ahogy a bécsi no-go zónát megjárt Lázár Jánostól látták. Az Európai Unió vezetői pedig csakúgy kullognak a világ folyamatai mögött, mint azt megszokhattuk tőlük. Van azonban olyan állítás is a kötetben, amely ma már nem igaz: az, hogy Orbán Viktornak nincs ellenzéke. A Puzsér Róbert által olyan régóta szorgalmazott ellenzékváltás a jelek szerint végbement.
Különösnek tűnhet, de kötetbe szedve egész más élményt adnak ezek az írások, mint a Magyar Hang hátsó oldalán. A különböző időpontokban megjelent állítások rímelni kezdenek egymásra, a politikai események képkockáiból pedig kirajzolódnak világunk meghatározó folyamatai. Így áll össze egy egésszé az a mozaik, melynek darabkáit heti bontásban kapják meg az olvasók. És ezekből egy átélhető, koherens világkép bontakozik ki. Egy olyan szerző világképe, akinek célja – ahogy A tények és a lényeg című írásában fogalmaz – „az összefüggőt keresni a részletekben, korlátozott idő és információ birtokában végső érvényre jutni”. Olyan világkép, amelyben nincs helye sem álszent túlérzékenységnek, sem bölcsességnek hazudott cinizmusnak, sem az erkölcsi relativizmus sokszínű elágazásainak.
Többektől hallottam már, hogy a Magyar Hangot Puzsér utolsó oldalon megjelenő publicisztikájánál kezdik olvasni. Mert éleslátó, provokatív, szórakoztató… De találkoztam olyan olvasókkal is, akik inkább kihagyják. Amikor rákérdeztem, hogy miért, egyikük azt válaszolta, hogy neki Puzsér „túl sok”. Értem, mire gondolt. Ezekben a publicisztikákban tényleg van anyag. Ízlés kérdése, hogy túl sok vagy épp elég. Az viszont garantált, hogy aki megveszi ezt a könyvet, nem mellébeszélésért fizet. Manapság már ez sem kis dolog.
Interjúnk Puzsér Róberttel a Pörcről, melyet itt meg is vásárolhat kiadói kedvezménnyel:
Puzsér Róbert: Európa elrablása – Közéleti írások, kritikák. Magyar Hang-könyvek, 2024. 5490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/49. számában jelent meg december 6-án.
