Felforrásunk története
Reidar Müller: Tűz és jég. (Fotó: Molnár Csaba/Magyar Hang)

Az úgynevezett „éghajlati sávokat” Ed Hawkins, a Readingi Egyetem professzora alkotta 2018-ban, a globális felmelegedés vizuális ábrázolásaképpen. Nincsenek rajta számok, sem grafikonok, csak függőleges csíkok, amelyek a kéktől a sötétbordó felé haladva ábrázolják az elmúlt több mint 170 év globális átlaghőmérsékleteit. A kék sávok az 1961-2010 közötti (tehát korántsem az ipari forradalom előtti, hanem az alig néhány évtizeddel ezelőtti) időszak átlaghőmérsékletéhez mérten hidegebb, az egyre sötétebb vörös sávok pedig az ennél melegebb éveket ábrázolják. A Showyourstripes.info címen elérhető oldalon mindenki lekérheti a lakhelyére vonatkozó sávokat.

Bármelyik országot is nézzük a kép egyértelmű és borzasztó: míg a az elmúlt évszázad jelentős részében a megnyugtató kék (vagy a semleges fehér) tartományban mozgott a hőmérséklet, addig az utolsó évtizedekben egyre haragosabb és sötétebb bordóvá, szinte feketévé vált. Nem kell klimatológusnak lennünk ahhoz, hogy érzékeljük, valami nagy veszedelem közelít. Ezt a grafikát használja (sok egyéb kiadvány mellett) a norvég geológus, Reidar Müller Tűz és jég című könyve is a címlapján. A könyv bolygónk klímájának történetét meséli el.

A kötet nem hallgatja el azt a tényt sem, hogy a földi éghajlat a történelem előtti korokban is folyton, dinamikusan változott: 55 millió évvel ezelőtt öt fokkal melegebb volt, mint most, húszezer évvel ezelőtt (az utolsó jégkorszakban) pedig öt fokkal hidegebb. De a szerző újfent megcáfolhatatlanul bizonyítja azt is, hogy a jelenlegi történések nem valamiféle ártalmatlan természetes ingadozás következményei, hanem mi okozzuk őket, és a változások gyorsasága szinte példátlan a földtörténet során. Így nagy valószínűséggel a következmények is példátlan gyorsasággal fognak lecsapni ránk.

Müllernek ez az első magyarul megjelenő könyve, de Norvégiában az egyik legismertebb ismeretterjesztő tudósnak számít, aki rendszeresen ír tudományról szóló cikkeket a lapokban, és számos könyve jelent már meg. A könyv főképpen az észak-európai területeken megfigyelhető változások révén meséli el az éghajlat történetét, de a konklúziói globális érvényűek. A klíma mindig is befolyásolta az emberek életét. Az elmúlt évezredekben főképpen a lehűlések érintették kellemetlenül (na jó, tragikusan) az emberiséget.

Például Kr. u. 536, amit a középkortörténészek „a világ legrosszabb évének” neveznek. Szinte egyik napról a másikra 2 Celsius-fokot esett az átlaghőmérséklet szerte a világon, és ez az „ókori kis jégkorszak” egy évtizedig folytatódott, ami beláthatatlan következményekkel járt. Északon tömegek haltak éhen az elfagyó termés miatt, Kínában nyáron is hó esett, és megroppant az államszervezet. És mindezt csupán 2 fok okozta. Hasonlóan drasztikus változások történhetnek az ellenkező irányú hőmérséklet-változás hatására is.

Huszonegyedik századi dölyfösségünk abba a téveszmébe sodort minket, hogy azt higgyük: ránk már nem hat a természet, bármit megtehetünk vele, és ő nem képes visszavágni. Hogy milyen keserűen fogunk csalódni néhány évtizeden belül, azt a Tűz és jég kiválóan megérteti velünk. Ha hajlandók vagyunk értelmezni az információt.

Reidar Müller: Tűz és jég. Ford.: Patat Bence. Typotex, 2024. 5200 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hnag 2025/1. számában jelent meg január 3-án.