Rózsaszín majmok és más illúziók – Salman Rushdie regényéről
Salman Rushdie: Diadalváros

Salman Rushdie legújabb regényét meglehetősen nehéz úgy olvasni, hogy közben elvonatkoztatunk a szerzőjét ért két évvel ezelőtti brutális merényletről. Pedig az író azt nyilatkozta, szeretné, ha személye helyett inkább a művei kerülnének az érdeklődés középpontjába. Persze, amikor a Diadalvárost írta, még nem tudta, mi vár rá. Sőt, ellenkezőleg: ahogyan azt a késeléses támadást és hatását ha nem is feldolgozni vagy megmagyarázni (elvégre az majdnem lehetetlenség), de a saját nézőpontjából, terápiás céllal elmesélni szándékozó önéletrajzi művében, a Késben leszögezi, úgy érezte, az élete végre többé-kevésbé nyugvópontra jutott, az Amerikába való költözését követően talán már nem kell annyira tartania a fatva következményeitől, és teljes erejével a munkára koncentrálhat.

A Diadalváros tehát Rushdie-nak egy – mint azóta sajnos kiderült – részben illúziók táplálta korszakában született, és ez megint csak sajátosan tragikus párhuzam azzal, hogy a regény az illúziók, pontosabban az ideák megszületéséről és elvesztéséről szól. Központi alakjának, Pampá Kampanának a testébe kilencéves korában beköltözik egy istennő, amitől az akkor még kislány mágikus erő birtokába jut. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy két és fél évszázadig él, ráadásul nagyon lassan öregszik, hanem még inkább abban, hogy egy maréknyi mag széthintésével létrehozza a Diadalvárost, Bisznagát, amely nevét egy portugál utazótól, a dadogó Domingo Nunestől kapja, aki Pampá Kampana szeretője lesz, gyermekeket nemz neki, nem mellesleg megismerteti a bölcsesség városának lakóit az európai típusú fegyverekkel.

A regény Pampá Kampana életén keresztül meséli el Bisznaga történetét, úgyhogy, mondhatni, két főszereplője van, az egyik a megtestesült istennő, a másik maga a város. Kettejük sorsa szorosan összefonódik, együttesen emelkednek fel és hullanak alá. Születésük tragédia következménye: Pampá Kampana akkor lesz felnőtt, amikor az anyja egy elveszített ütközetet követően az önkéntes máglyahalált választja, mivel az özveggyé lett nők a halott férjeik után mennek. Bisznaga alapeszméi közé tartozik a nemek közötti egyenjogúság és a vallási tolerancia is. A felszabadultságnak pedig része egyfajta szexuális szabad(os)ság is, amely a városalapító viselkedésében is megnyilvánul – Pampá Kampana férjei, az egymást követő uralkodók mellett szeretőt tart, miközben vallja, hogy „vannak dolgok, amiket meg kell tenni a közjó érdekében, amik nagyobb dolgok önmagunknál. (…) Amiket a jövő szolgálatában teszünk”. Mindebben akár a flower power korszakának és a hippikultúrának kiábrándult lenyomatát és keserű utóízét is fölfedezhetjük, amit Rushdie ifjúkorában Angliában közelről láthatott. Az pedig, hogy a nagy szexuális étvágyú Pampá Kampanának mennyire fontos az erotika, abból is kitetszik, hogy kiemeli az erotikus művészetet a vallási környezetből, és ebben egyik férje, az ugyancsak örömelvhívő I. Bukka király is támogatja.

„A nők az egész városban azt a munkát végezték, amelyre másutt alkalmatlannak tartották őket” – olvashatjuk a regényben, amelynek központi narratívája Pampá Kampana hajdani kéziratának, városkrónikájának modern kori újraelbeszélése, ennek megfelelő ábrázolásmóddal és nyelvezettel, amibe az is belefér, hogy egyik-másik szereplő időnként például azt mondja, hogy „bassza meg”. A Diadalváros történetének vannak valós alapjai, Rushdie a középkori India számos eseményét földolgozza és megeleveníti benne, ugyanakkor a napjainkra hajazó dialógusok, kiszólások és popkulturális utalások olyasmi ízt adnak a végeredményhez, mintha ez az egész egyfajta paródia lenne, az idillibe vetett makacs hit paródiája – avagy éppenséggel az illúzióvesztés és a kiábrándultság ábrázolása. Pampá Kampana és Bisznaga végül a kompromisszumra való képtelenség miatt buknak el (döbbenetes párhuzam megint, hogy a főszereplő elveszíti szeme világát), nekünk azonban megadatott, hogy élvezzük ezt a mágiával teli, keserűen realisztikus fabulát, amelyben az emberi esendőség mellett nem e világi teremtmények (például zöld és rózsaszín majmok) és történések testesítik meg a mitikusként kezelt múltat és az ismeretlenségével borzongató jövőt.

Salman Rushdie: Diadalváros. Ford.: Greskovits Endre. Helikon, 2024. 4990 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/36. számában jelent meg szeptember 6-án.