Valódi örömszövegként köszönthetjük Sebők Éva posztumusz megjelent nagyregényét. A kötet minden oldaláról süt, hogy a szerző nagy kedvvel, külső elvárásokkal mit sem törődve szőtte történetét. Másként valószínűleg nem is születhetett volna meg. Kellett hozzá a húsz év, ahogy az is, hogy ne akarjon egy rigorózus szerkesztő kihúzni minden második mondatot. Adódik tehát a kérdés most, amikor halála után tizenkét évvel végre kezünkbe kerül az Egészen sötét: mihez kezdhet vele az olvasó?
A legfontosabb talán az lenne, hogy egyáltalán eljusson a befogadóhoz a sebőki életműtől radikálisan elütő mű. Az írónőt főleg gyerekkötetek szerzőjeként ismertük, versei és meséi érdemesek ma is a forgatásra. Szükséges is lenne azok átfogó értékelése, de az Egészen sötét nagyon más húrokat penget. Váratlan módon Thomas Pynchonhoz vagy Határ Győzőhöz kell nyúlnunk, amikor rokon szerzőket keresgélünk.
Sebők Éva műve egyszerre egy elképzelt magyar világ nagyívű tablója, közben szatirikusan aprólékos bemutatása kora küszködő embertípusainak. Két fő csapáson haladunk, az Imre- és a Rafael-világ szereplőiről áttekintést is kapunk a kötet végén. Valóban rengeteg mindenki megfordul az ezer oldal során, de így sem feltétlenül kell folyamatosan lapozgatnunk. A mű egyik kedvelt eszköze ugyanis a rendületlen túlmagyarázás: „Lurkó, aki a fiam”, „Rafael, Guru öccse”, „Tamás elutazott, eltűnt, letűnt, felszívódott, átszökött az Elérhetetlen Birodalomba”.
Mit olvassunk, ha ezeroldalas magyar regényekre vágyunk?
Nem a Neandervölgyiek az egyetlen monumentális regény, amely az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent. Érdemes elővenni Nádas Péter, Karátson Gábor és Déry Tibor könyveit is.
Közben izgatottan várjuk, hogy erről a disztópikusnak ható világról, melyben Fronthatalompárt van, megzavart telefonvonalak és egymástól elszakított családtagok vannak, megtudjunk többet. Ahhoz viszont át kell verekednünk magunkat száz és százoldalnyi apró-cseprő napi ügymeneten, szappanoperásan elrajzolt érzelmi zűrzavarokon és Mézga Gézásan banális családjeleneteken.
Azaz hogy átverekedni? Miközben érezzük, hogy a nyelv itt a nyelv kedvéért van, és a játék érdekében ugrunk fejest a hétköznapok sűrűjébe, mégsem tudjuk nem élvezni ezt a csodálatos szószaporítást. Leírva talán elidegenítően hangozhat, pedig amikor az ember harmincadszor tudja meg Iruról, hogy ő Imre élete nője, az álmok és ébrenlétek asszonya, a mindhalálig tartó feleség, egyben Lurkó anyja, akkor már kifejezetten élvezi az egészet. Sőt, ha ezt elvennék tőle, az hatna elidegenítően – az mutatná, hogy ez a világ már tényleg nem a mi világunk.
A regény tele van olyan közhelyszerű szófordulatokkal, melyek halmozása szintén e kettősséget erősíti. Egyszerre érezzük végtelenül hétköznapinak, közben mitikusan elemeltnek. A hasonlókra gondolok: „ördögöd van, pajtás”, „szívügyről van szó”, „na bumm, egy lány”, „édes szívem, ezt a békát le kell nyelni”. Ki beszél így? Senki – és mindenki.
Az Egészen sötét nemcsak kilép térből és időből, hogy egyszerre szóljon egy elnyomó uralom félelemkeltéséről és a többpártrendszer bonyodalmairól is, de közben végig az emberre koncentrál. Arra, aki békében nevelné a gyerekét, sikeres hangszeres vizsga után fűzné az ismerős lányt, és lehetőség szerint helytállna a Vesszőfonóban.
Az Egészen sötét, mely – hasonlóan Michel Houellebecq Megsemmisülni című nagyregényéhez – a végtelennek érzett idő elvesztése felé halad, valóban világrendeket és -érzeteket átfogó mű, ilyet csak egyszer ír valaki az életében. Neves kiadónál jött ki, a Napkút szereti a formabontó, merész, tabudöntögető szövegeket. Aki szívesen olvassa Kertai Csengert, Farkas Balázst vagy épp Böszörményi Mártont, az ebbe a különös világba is boldogan fogja belevetni magát.
Sebők Éva: Egészen sötét. Napkút Kiadó, 2024. 6490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/1. számában jelent meg január 3-án.
