Sokáig nem tudhatja, kikről hall, aki gyanútlanul fog bele Spiró György új nagyregényébe. Magam így voltam vele, és nem is szeretném elrontani azok örömét, akik ezt a cikket olvassák. Bár abban bizonytalan vagyok, elkerülhetők-e a fő információk. A fülszöveg és leírás nélküli olvasópéldányom viszont szerencsére nem árulta el, a XIX. század alakjai közül kik is a központi figurák.
Hősnőnkről elsőre csak annyit tudunk meg, hogy Teréznek hívják, indulása pedig hányatottabb nem is lehetne. Nagy változást hoz az életébe, amikor otthonukra szemet vet a folyvást lázító műveit körmölő, azok betiltására rendkívül büszke könyvszedő. Komikus kis figura – vagy épp hogy a magyar történelem fontos alakítója? Esetleg egyszerre mindkettő?
Nehéz döntenünk, hát Terézzel együtt mulatunk nagy igazságérzettől átitatott, tüzes mondatain. Majd szemrehányó tekintetére azzal védekezünk: a Dichtungtól támadt a csiklandó érzés. Ah, igen, a sűrítés! Aztán újra jól szórakozunk, ahogy egyre-másra kerülnek elő a korszak alakítói – alulnézetből. Egészen másként látjuk hirtelen Bajzát és Vahot Imrét, Kossuthot és Széchenyit, mint ahogy poros könyvekből megszokhattuk.
Valóban jó választás volt a kevesek által ismert, semmiből jött hitvest megtenni főhősnek. Az ő tekintetén keresztül testközelbe kerül forradalom és kiegyezés, reformkori buzgalom és a századforduló egészen eltérő világa is. Egyszerre lesz átélhetőbb és ismeretlenebb, szórakoztatóbb és véresen komoly.
Spiró György: Egy globalizált világban nem fogja megúszni senki
Nem én voltam az egyetlen, aki folyamatos válságot jósolt, a 2008-as pedig csak előjátéka volt a nagyobbnak – erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Spiró György.
A múltat így fogadhatjuk be igazán annak eredetiségében, kell a fikció ahhoz, hogy valóban értsük, kiket is láttak bennük, akikben mi már leginkább csak hőst és utcanévtáblát, fehér inges ünnepélyek hivatkozási forrását.
A cím megfejtéséhez is idő kell. Van is módunk elmerülni ebben a világban, Spiró ismét nagy feladatra vállalkozott ezzel a közel hatszáz oldalas regénnyel. De ha tudjuk, hogy a padmaly kivájt üreget jelent, még annyiból sem feltétlenül találjuk ki, mi köze lesz ennek a kezdetben magyarul sem tudó Terézhez vagy a saját fontosságára oly büszke, vézna könyvszedőhöz.
Spiró maga úgy fogalmazott, hogy a forradalomhoz vezető lelkesedés, majd azt követő drámai összetűzések, pincébe vagy padlásra menekülések és a kiegyezés ellentmondásai regénybe kívánkoztak. A történelmi fikció nem is állt távol soha tőle, most is parádésan szövi sztoriját – történelmünk ismeretlen-ismerős oldalait – a Kerengő és az Ikszek szerzője.
Csak győzzünk kikeveredni abból a bizonyos kivájt üregből a fényre.
Spiró György: Padmaly. Magvető, 2025. 7999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/23. számában jelent meg, június 6-án.
