Szöllősi Mátyásnak már első prózai kötetéből, a nagy sikert aratott Váltóáramból (2016) kitűnt érdeklődése a fizika jelenségei és tudománya iránt, ami pedig legutóbbi, kétkötetesre tervezett munkája első regényének, a Fóbiának immáron egyik központi, mondhatni, meghatározó vezéreleme. Ennek ékes példája nem csupán egy, az elbeszélő-főszereplő és az egyik sokat köhögő mellékfigura közötti hosszú, több oldalon átívelő beszélgetés bizonyos fizikai problémákról, hanem szimplán az a tény is, hogy az említett főhős elméleti fizikus, kutató.
Mármint kutatónő, lévén, hogy hölgy – nem is tudom hirtelenjében, manapság mi a jobb, ha kiírom, vagy ha nem írom ki a szakma elnevezésének végére a nemi megjelölést, mindenesetre Szöllősi elbeszélője nő. Ami korántsem meglepetés, lévén, hogy a fülszöveg elárulja. Érdekes megoldás lehetett volna, ha ez nem derül ki még a könyv olvasása előtt, és persze az is kérdés, merre helyeződnek bizonyos hangsúlyok a nemi hovatartozás ismerete nélkül, és vajon meddig lehetett volna lebegtetni ezt a kérdést. Valószínűleg külön réteget és értelmezést adott volna a szöveghez, ha csak valahol a regény közepe táján válik világossá az elbeszélő női mivolta – mondjuk, akkor, amikor a női mosdóban rejtőzve kénytelen kihallgatni a közelgő bűntényről szóló beszélgetést. Hiszen amikor például a főhős az első fejezetekben, a pszichiátrián Gábort a barátjaként, illetve a volt barátjaként emlegeti, annak a magyar nyelv tulajdonságaiból eredően másfajta jelentése is lehet, a megcsalásra való utalást pedig máshogy is meg lehetett volna ez esetben fogalmazni.
Fóbia (részlet)
A fiútól jobbra egy barna hajú lány, az az ártatlan típus. Vele beszélt. Hiába néztem őket pislogás nélkül vagy egy percen át, nem néztek rám.
Persze nem kizárt, hogy egy ilyenfajta lebegtetés már túlságosan megterhelte volna az amúgy is gazdag és sokrétegű szöveget. Megszokhattuk, hogy Szöllősi prózája lassan, megfontoltan, kanyarok és ugrások nélkül építkezik. A mondatok kerekek, precízek, a nyelvi megformáltság pontos és alapos, a szöveg pedig komoly odafigyelést igényel, hiszen egy-egy kifejezésnek, félmondatnak a későbbiekben fontos szerepe lehet. A cselekmény a fentieknek megfelelően hömpölyög, és közben – akár egy lassú folyam – számtalan uszadékot magával sodor. Az időben sem haladunk sokat előre.
Szándékosan említettem a regény három fontos, mondhatni, kulcsjelenetét, hiszen ezek alapból jellemzik, sőt meghatározzák a Fóbia komponenseit és a történések irányait. 2020 elején járunk, a Covid 19-járvány kezdetén, néhány napra a lezárásoktól, amikor még sokan azt gondolják, hogy a vírus kamu vagy emberi hiba következménye – igaz, később is így vélték nem kevesen –, Emília épphogy haza tud jönni külföldről, és máris nyakig merül a vidéki létbe. A nevét egyébként csak a regény vége felé, a 280. oldalon tudjuk meg, igaz, akkor az is kiderül, hogy ez a második keresztneve, amelyet Émilie de Châtelet 18. századi természetfilozófusról kapott, és egyébként nem szereti, ha az apja így hívja. Ez rá is világít bizonyos ingoványos családi viszonyokra. Persze a családok jó része már csak ilyen, elhallgatásokkal és hazugságokkal terhelt. Szöllősi szerencsére nem megy bele a magyar ugar taglalásába, inkább azt vizsgálja – olykor filozófiai és vallási kérdéseken keresztül –, hogy „miért vonzódunk a minket tönkre tevő tendenciákhoz”. Amibe olyan metafizikai, a hittel kapcsolatos kijelentések is beleférnek, miszerint „a szenvedés ennek a történetnek a lényege”, noha „inkább a szeretetről kellene hogy szóljon”, avagy annak fejtegetése, hogy amennyiben a speciális relativitáselmélet a nagyon magas energiaszinteken lehet, hogy nem működik, az is elképzelhető, hogy Einstein tévedett.
Fóbia (részlet)
Úgy éreztem, erősen kell kapaszkodnom abba a szálba, hogy el ne dőljek. Hogy a lábam, ami odabent is remegett már, képes legyen megtartani. Rettenetesen hosszú volt az az öt perc.
Szöllősi új könyve is meggyőzően tudósít arról, hogy szerzője két dolgot egész biztosan nagyon tud: dialógusokat, illetve részletes, lélekbúvárkodásba menő (cselemény) leírásokat komponálni. Ez már eleve determinálja a jó prózát. A Fóbia mély és érzékeny regény, legfeljebb az elvarratlan szálak miatt érezhetünk átmeneti hiányt, ám 2025-ben jön a folytatás, amelyben minden a helyére kerül.
Szöllősi Mátyás: Fóbia. Helikon Kiadó, 2024. 4499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/34. számában jelent meg augusztus 23-án.
