Naiv, ábrándos lány Emily, átlagos bolti eladó, aki váratlanul teherbe esik kisstílű barátjától, a drogdíler Pedrótól. A férfi persze megrémül a felelősségtől, na meg a biznisz is balul sül el, így inkább köddé válik. Szegény Emilyt hamarosan már a rendőrségen faggatják, mit tud a barátjáról.
Mindez kifejezetten izgalmas történetet ígér, de a norvég írónőt, Maria Navarro Skarangert nem annyira a fordulatok halmozása érdekli. Ha az elején rabul is ejti az olvasót a kihallgatások izgalma, hamar rá kell ébredjen, hogy a perspektíva itt – a címszereplő jellemzéséből is sejthetően – másféle. Skarangert a regényes sztorijú Pedróból is jobban izgatja hajlott háta, apró termete és az, ahogy nagy nappalijával henceg.
Emily eközben mindig álmodozó, a szerelem természetét nem is egészen értő lány. Olyan, aki teszi a mindennapokban a dolgát, de nem teljesen látja át, mi miért történik körülötte. Emily a fülszöveg szerint olyan nő, „aki mellett naponta többször is elmegyünk az utcán”. A cím eszünkbe idézheti Lukas Moodysson megrázó filmjét, a Lilja 4-evert is, melynek hőse szintén egy átlagos fiatal lány, csak épp kelet-európai, annak minden következményével. Emilynek ezzel szemben a skandináv jóléti állam jutott, így még ha édesanyja egyedül is nevelte, ő pedig egy bolti alkalmazott, azért mégis csak jut neki lakás, tévé, mi egyéb. Igaz, amikor drága ebédre mennek, barátja csak szívja a fogát – pedig állítólag nem is megy még neki olyan rosszul az üzlet.
Dunaújvárost is megjárta 1997-ben a Nobel-díjas Jon Fosse
Számos színdarabját bemutatták idehaza, regényei is népszerűek az irodalomkedvelők körében. Mit lehet tudni a frissen elismert norvég íróról?
Milyennek mutatja az írónő ezt az Emilyt? Ártatlannak? Vagy inkább butácskának? Voltaképpen beleláthatjuk mindkettőt. Kíváncsian, megértéssel fordul karaktere felé, de nem romantizálja egyszerűségét, nem mutatja őt ártatlan, gyermeki tisztaságú lénynek. Emily, ha dühös, félhangosan átkozza anyját, egyébként meg olyan „szürke és vizes, mint a romsåsi betonházak”.
A regény fő szándéka láthatóan az, hogy mégis csak érdekesnek mutassa őt, az olvasó kíváncsi legyen arra, mi rejlik a lány szíve mélyén. Ezt a célt az Emily forever, mely Skaranger első magyarul megjelent könyve, sikerrel teljesíti is. Miközben már az elejétől sejthetjük, hogy hősünktől nem fogunk mélyebb vallomást kapni, súlyos titkokat megtudni, mégis végig érdekel bennünket, merre tart, milyen tapasztalatokat szerez, és azokból mit szűr le magának.
Bekezdésekre tagolt elbeszélése, narrációs technikája folytán a kötet azt sejteti, hogy szépen apránként, de hozzáférhetünk valami nagy egészhez. Apró rezdüléseiken keresztül megismerhetjük mégis csak Emilyt és anyját, Pedrót vagy a kihallgatást vezető rendőrnőt. Azonosulhatunk bizonytalanságukkal, elveszettségükkel, megláthatjuk bennünk saját félelmeinket a nagy és titokzatos világgal szemben. Az Emily forever felkelti érdeklődésünket a harmincegy éves írónő iránt. Érdemes lenne megismerni eddigi három másik regényét is.
Maria Navarro Skaranger: Emily forever. Ford.: Domsa Zsófia. Magvető, 2024. 3699 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/19. számában jelent meg, május 9-én.
