„Miért vagyunk büszkék rá, hogy időnként rendesen nekimegyünk fejjel a falnak?”
Tompos Ádám kötete (Fotó: Magyar Hang)

A Magyar Hang olvasói minden bizonnyal ismerik újságírónk, Tompos Ádám nevét: szerzőnk hétről hétre olyan helyekről hoz riportot, ahová a legtöbben nem jutunk el. Leszakadó térségek, emberi történetek, tragédiák, olykor örömök – Magyarország egy ritkán látott perspektívából.

Ádám akkor sem hazudtolja meg magát, amikor egyik kedvenc térségéről, azon belül pedig szeretett fociklubjáról, a DVTK-ról (melyet alapításakor Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre néven „anyakönyveztek”, ma pedig csak Diósgyőri VTK néven félik vagy éppen tisztelik) ír könyvet. Az Amíg élek én című kötet, rácáfolva alcímére (A Diósgyőri VTK szurkolótáborának lebilincselő története) jóval több mint egy nagy múltú egyesület drukkereinek sztorija. Szocioriport a javából, az ország egy, ipara révén valaha gazdag és prosperáló, az utóbbi évtizedekben pedig folyamatosan leszakadó szegletének krónikája. Tompos Ádám, való igaz, alapvetően a labdarúgáson keresztül vizsgálja tárgyát, ám a sport, a köré szerveződő szurkolókultúra itt csak az alap, a kiindulási pont. Aki elolvassa a 300 oldalas riportkötetet, Magyarországról, annak lakóiról is számos új információval lesz gazdagabb.

„Na, ez egy nagyon szép szociográfiai feladat, fejtsél meg minket! Fejtsd meg azt, amire mi magunk se jöttünk rá, pedig jó pár túrán felmerült már, kérdezgettük magunktól, hogy miért vagyunk, mitől vagyunk ilyen vadak? Vagy miért vagyunk büszkék rá, hogy időnként rendesen nekimegyünk fejjel a falnak” – mondja az egyik riportalany, Zénó a könyvben. Amely aztán választ is ad a feltett kérdésre: végigveszi a klub történetét a XIX. századi alapítástól, érintve sikereket és hullámvölgyeket, megmagyarázva azt a különleges lelkületet, amely a magyar futballvilágban talán csak – de mindenképpen leginkább – a DVTK-ra jellemző. Arra a csapatra, amely – jóval túlnőve egy átlagos egyesület „hatáskörén” – szinte egyetlen reményként, egy közösség, egy város (pontosabban több városrész) kötőanyagaként, közös élményeként tartja a lelket sokakban.

„Miskolc különleges világ volt. Benne volt a vérünkben, hogy megmutassuk, hogy mi vagyunk a Diósgyőr. A pestieket utáltuk. Nem szerettünk mi senkit se” – ezt egy másik legendás szurkoló, Cápa mondja, frappánsan összefoglalva a „DVTK-életérzést”. Melyet érdemes megismerni – és Tompos Ádám könyvénél nem is kell ehhez jobb kapaszkodó.

A szerzővel itt beszélgettünk a könyvéről:

Tompos Ádám: Amíg élek én. G-Adam Kiadó, 2024. 5990 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/49. számában jelent meg december 6-án.