Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak. Ezúttal Vona Gábor egykori pártelnököt, történészt.
„Az elmúlt évek legfontosabb könyve!” Ha ilyen felkiáltást látok, azonnal tovább görgetek, vagy eldobom az újságot, mert nem szeretem, ha azt érzem, megerőszakol a marketing. Most mégis azt kérem a kedves olvasótól, ne tegye ezt, mert az elmúlt évek – szerintem – legfontosabb kötetét szeretném ajánlani. Kőváry Zoltán Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába című munkája ugyanis méltán érdemli ki ezt a titulust.
A 850 oldalas kézikönyv olyan hiányt pótol a honi pszichológiai irodalomban, amire az egzisztencialista irányzat iránt fogékony emberek már nagyon régóta szomjaztak. Van abban valami keserű kor- és kórrajz, hogy az „egzisztenciális” kifejezés ma az anyagi helyzetünkre reflektál. A szó eredeti, filozófiai értelme az embernek a léttel való találkozására, az ebből fakadó legmélyebb és legnagyobb kérdésekre – halál, szabadság, felelősség, kapcsolódás stb. – vonatkozott. Az elmúlt századok fogyasztói társadalmában a léttel való találkozásunk a fizetések, csekkek, vásárlóerő szintjére romlott. Közben nem értjük, miért szorongunk, miért vagyunk lelki betegek.
Kőváry hihetetlenül alapos, átgondolt és letisztult könyve természetesen a kifejezés eredeti értelmétől inspirált pszichológiai (és ezen keresztül filozófiai) hagyományát tekinti át, és választ ad korunk emberének tanácstalanságára. De minimum felteszi a helyes kérdéseket. Az egzisztencialista pszichológia meggyőződésem szerint a legmélyebbre ásó, és ezért a legnagyobb aranytartalmú irányzat saját diszciplínáján belül. Ebben a kötetben végre szisztematikus feldolgozottságú forrásból ismerkedhetünk meg olyan méltatlanul alulértékelt irányzatokkal, mint a daseinanalízis, a logoterápia, a Szondi-féle sorsanalízis, vagy olyan nevekkel, mint Boss, Binswanger, Condrau, Rollo May vagy az idehaza is népszerű Yalom.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/19. számában jelent meg, május 12-én.
