Néhány kérdéses interjúsorozatunkban a Libri irodalmi díj jelöltjeit kérdezzük arról, mit gondolnak a jelenlegi válságról, amiben élünk, és milyen hosszú távú következményei lesznek szerintük a mostani heteknek, hónapoknak. Ezúttal Závada Pált faggattuk.
Az ember sokféle okból kerülhet olyan helyzetbe, amelyet mindaddig elképzelhetetlennek tartott – mondta el Závada Pál. Tavaly megjelent, Hajó a ködben című regényének hősei is ezt tapasztalják meg, amikor világuk darabokra hullik az ordas eszmék gyakorlata: a pusztítás, a zsarolás, a fenyegetés és a rablás következtében. A Magyarország egyik legjelentősebb cégbirodalmát felépítő Weiss Manfréd örökösei 1944-ben a náci Németország embertelenségének végrehajtóival találják szemben magukat: életükért cserébe a roppant vagyont követeli tőlük a hatalom. Történetükben az egyéni tragédiákon, ellenálláson, küzdelmen, megalkuváson, áruláson keresztül az ország, és a rémtetteknek kiszolgáltatott zsidóság sorsa jelenik meg.
– Mit gondol, a válság utáni világ ugyanolyan lesz, mint volt előtte?
– Azt hiszem, manapság erre a legtöbben nemmel válaszolnak – azok számítanak talán kivételnek, akiknek kevesebb kétségük van az elégségesnél, akik a szükségesnél kevésbé szoronganak vagy esnek kétségbe. A járvány, és a vele együtt járó megrázkódtatások különösen veszélyesek akkor, ha eközben, mint nálunk is, önkényuralom szilárdul meg éppen. De hogy mi mindenben változik meg majd alapvetően a valódi életünk, ennek megválaszolására még csak kísérletet sem tennék. És nem szeretném, ha még aktuális borúlátásom is rontana a közhangulaton abban az esetben, ha konkrétabban is megfogalmaznám.
– Mi lehet az irodalom szerepe a mostani helyzet megértésében, átvészelésében?
– Nem hinném, hogy az irodalomnak ebben a helyzetben speciálisan új szerepet kéne kitalálnia magának – bőven lehet válogatni azokból az ajánlatokból, amelyeket nálam okosabb elődeink mindeddig már megfogalmaztak. Mi pedig ebből a dús hagyománykészletből ízlésünk szerint, szabadon meríthessünk.
– A Hajó a ködben a Weiss-Chorin-Kornfeld-család történetén keresztül mutatja be, hogyan következhet be az elképzelhetetlen, amikor a világ hirtelen elnyeli a védtelen embert. A „viharos idő” a mai olvasók számára a fikció része volt, a jelenlegi krízis változtathat ezen?
– Az ember – hasonlóan regényem hőseihez, a Weiss Manfréd-örökösökhöz – sokféle okból kerülhet (részben önhibájából is) olyan helyzetbe, amelyet mindaddig elképzelhetetlennek tartott. Vagy mert erősebbnek hitte korábbi világa tartópilléreit, esetleg saját magát vélte kivételezettnek, vagy más okokból. Holott igazán tanulhatott volna – ha máshonnan nem, az egészen kézenfekvő történelemből, amely korábban is szinte mindenre mutatott már példát.
Mégis hajlamosak vagyunk olykor a történelem tanításait is úgy átszűrve, olyan közvetve fogadni, mintha fiktívek lennének, mintha egy kitalált cselekményű regény lapjain olvasnánk. Holott az élet gyakran produkál még annál is hajmeresztőbb jelenségeket, mint amelyeket addig csak kitaláltak nekünk, vagyis még a szemenszedettnek látszónál is elképzelhetetlenebb események is bekövetkezhetnek. Gondoljunk csak arra, hogy a rémhírterjesztésnek és a disztópiás sötéten-látásnak milyen vádjait vonta volna a fejére az, aki év elején a járvány mai helyzeteit vizionálja pár hónapon belül, vagyis 2020 áprilisának közepére-végére.
– Milyen írói kihívásokkal szembesült, amikor egy történészi munkákban is alaposan dokumentált családtörténet alapján írt regényt?
– Ez tényleg így van, ennek a regényemnek a témáját a történészek is alaposan föltárták, és rendelkezésre áll számos dokumentum. Ráadásul nem változtattam meg a családneveket sem, hiszen egy csakis ezzel a rokonsággal megtörtént, egyedi esetről van szó. A legizgalmasabb, ám egyben leginspirálóbb kihívást az jelentette számomra, hogy ilyen körülmények között ne a forrásokból kiolvasható mesét adjam elő – afféle jól felkészült vizsgázó módjára –, hanem minden képzelőerőmmel törekedjek valóban regényt írni, amelynek ne csak a kitalált motívumai formálódjanak meg széppróza módjára.
A sorozat korábbi részeit itt találják:
1. Babarczy Eszter – „A járvány az élet törékenységére mutat rá”
2. Nádasdy Ádám – „Mint egy rémes vihar, ami lefújja a kéményt”
3. Grecsó Krisztián – „Most kellene az inger, nem fél év múlva”
4. Láng Zsolt – Bolyainak volt bátorsága belépni az ismeretlenbe
