Ménes Attila egyperces harmsziádákat írt, vagy, mondjuk, Harmsz nyomdokain írt Örkény-novellákat, esetleg fordítva.
Könyvesház
Minden, ami könyv és irodalom
Mindig is a forma művésze volt, aki ha rátalált műfajára, abban utána tökélyre fejlesztette magát.
Megírta a saját nekrológját – mondtam ki félhangosan, amikor kezembe vettem a világ leghíresebb természetfilmesének Egy élet a bolygónkon című legutóbbi (remélem, nem utolsó) könyvét.
A találmányok nemcsak csatákat döntenek el, hanem sokszor nagyon fontosak a mindennapjainkban is.
A második világháború infografikája lebilincselő módon mutatja be a második világháború történéseit, emberi és anyagi aspektusát, a benne részt vevő haderőket.
Az önmagunkba zárkózás kínját, az univerzumba vetettséget és a végtelen magányunkat énekli meg Iain Reid regénye.
Akár detektívregényként is olvasható a #halálka, melyből az elmúlt 40 év gazdasági, társadalmi és kulturális folyamataiba is érzékenyítő betekintést kapunk.
A teljesség felé megjelenése zavarba hozta az úgynevezett „szakmát”, akik Weöres Sándortól elsősorban verset vártak, míg a széles olvasóközönség között mindmáig az egyik legnépszerűbb könyve.
Vajon mi Weöres Sándor költészetének titka? És mi lehet az a Hagyomány, amelynek szellemisége éppen úgy átjárja Hamvas Béla műveit, mint tanítványáét?
Az év utolsó napjain mélyre tekintünk magunkban, és patikamérlegre tesszük életünk, mindazt, amit a múltban megcselekedtünk. Őszintén szembenézni önmagunkkal talán az egyik legnehezebb feladat.
Király Levente Zsugabubus című könyvében Terence Hill életébe enged betekintést, amelyhez a művész olaszul, angolul, németül adott nyilatkozatait szedte csokorba, de a barátok, kollégák visszaemlékezései is segíthetnek megismerni a színész valódi arcát.
A közgazdaságtan humanizálása szerzői határozottan kiállnak egy olyan rendszer mellett, amely az erkölcsi érzelmeinkre alapoz, amely hosszú távon is biztosíthatja az emberiség fennmaradását.
Egyetlen pillanatba sűrítve egy teljesen új valóság jelenik meg, ahol a tér az idő kivetülésévé válik.
Bartis Attila könyve súlyos, mindennél fontosabb kérdéseket tesz fel, miközben látszólag „csak” a fotózásról beszél.
Lányi András egy pontosan kidolgozott elmélettel kérdőjelezi meg a fogyasztásba belefásult társadalom politikai-ideológiai alapú elvárásainak hitelességét.