Valahol egy tengerparti településen létezik egy elszigetelt vallási közösség, ahol a férfiak alkotják meg a törvényeket, és a nők dolga, hogy tiszteljék és betartsák azokat, az eltévelyedett lelkeket pedig, akik képtelenek elfogadni sorsukat, pokolra küldik. Itt él Bess, aki más, mint a többiek. A mélyen vallásos, de érzelmei által vezérelt, romlatlan lelkületű lány megismerkedik egy idegennel, és bár a zárt és konzervatív közösség kétkedve fogadja a férfit, végül engedélyezik a frigyüket. Férje mellett nemcsak valódi otthonra talál, de ahogy a házasság pillanatáig ártatlanságát megőrző Bess megismeri a testi gyönyört, úgy válik egyre felszabadultabbá is. Amikor azonban Jan kénytelen visszamenni dolgozni, úgy érzi, képtelen elviselni a férfi hiányát. Az Istennel személyes viszonyt ápoló lány a „Legnagyobb Jóhoz” fohászkodik, hogy hozza vissza hozzá szerelmét. Ám Bess Istene ugyanolyan kegyetlen, mint a gyülekezet, amely létrehozta őt, így bár vágya teljesül, Jan tragikus hazatérése új próbatétel elé állítja a párt.
Lars von Trier legendássá lett 1996-os filmjéből, az Emily Watson és Stellan Skarsgård főszereplésével készült Hullámtörésből most Bíró Bence készített színpadi adaptációt, amelyet Szenteczki Zita rendezésében mutattak be a budapesti Radnóti Színházban. Ebben az olvasatban Bess női Krisztusként jelenik meg, aki hordozza és több alkalommal el is ejti a keresztet, passiója tizenöt stációra bontva elevenedik meg. A színpadkép rétegzett, hullámzó rózsaszín falai – Lázár Helga munkája –, épp úgy, ahogy a női test, meleg burokként ölelik körbe a rideg közösség tagjait. A naturalista ábrázolással ellentétben az egyre durvábbá váló testiség is hasonlóan elemelt mozdulatokban – Kovács Domokos koreográfiája – jelenik csupán meg.
A darab érzékenyen mutatja meg, hogy Bess (Sodró Eliza) Jan (Pál András) iránt érzett szerelme mennyire hasonló az Istenbe vetett vak hitéhez. A tragikus balesetet követően a lány minden addiginál buzgóbban fordul Istenhez, a belső hangoknak engedelmeskedve pedig feltétel nélkül teljesíti mozgásképtelen férje egyre perverzebbnek tűnő (de ugyanennyire önfeláldozó) kívánságait, mert hiszi, hogy szexuális mártíromsága meggyógyítja férjét. De vajon milyen Isten vagy férj követelhet magának a szeretet vagy szerelem nevében ilyen vak engedelmességet? Bess a szerelme megmentéséért egyfajta Mária Magdolna-i áldozatot hoz, és végül az ő igazsága győzedelmeskedik. Halálával életet ad, ami a rendezői szándéknak megfelelően valóban krisztusi allegóriát is teremthet.
Sodró Eliza jelenléte székhez szögezi a nézőt. Elképesztő érzékenységgel járja végig Bess kálváriáját, mutatja be az Istennel társalgó lány lélekváltozásait. Egyszerre gyermekien őszinte és vibrálóan nőies, naiv és cinikus, törékeny és kemény, e világi, mégis szinte földöntúli. Az elmúlt évek legemlékezetesebb színházi alakítása az övé. Méltó partnere Pál András, aki egyszerűsége ellenére is végtelenül elfogadó, érzelmekkel teli Jant épít fel, akinek Bess iránt érzett óvó szerelme betegsége súlyosbodásával csak egyre erősebbé válik. Megindító Kováts Adél játéka is, a közösség súlya alatt megtört, de mély érzésű anya az övé, akinek minden apró gesztusában és pillantásában a lány iránt érzett aggodalma, szeretete tükröződik.
A Radnóti Színház Hullámtörése egyszerre szól a hit és a hűség kérdéséről, a szenvedés és a szenvedély, a test és a szellem összefonódásáról, a közösség szabályai ellen feszülő egyén pusztulásáról, a lángoló szenvedély és az elfojtás szembekerüléséről, az alászállásról és a megváltásról, az önfeláldozásról és az áldozathozatalról, valamint a mindent legyőző jóságról, amit csupán egy vékony mezsgye választ el az éretlen, labilis, megszállott, sőt pszichotikus viselkedéstől.
Lars von Trier-David Pirie-Peter Asmussen: Hullámtörés. Rendező: Szenteczki Zita. Radnóti Színház
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/19. számában jelent meg május 9-én.
