A nyomtatott Reakció utolsó számát olvasgatom.
Kritika
A Manson Család mészárlásából alkot új világot kilencedik filmjében Quentin Tarantino. A Volt egyszer egy Hollywood emlékművet állít az álomgyár arany korának, de mindenekelőtt a saját rendezőjének.
Az Aki bújt elsőre olyan, mintha ötvöznék a kegyetlen rituálékat prezentáló Tűnj el-t a tavalyi év egyik közkedvelt akciójával, A bosszúval.
Végre egy szórakoztató kamaszvígjáték, ami pontosan olyannak mutatja a gyerekeket, amilyenek.
Az abszurd rendszer bedarál, ereszteni úgysem fog, így aki nem száll szembe, annak marad a beletörődés.
Van a műanyag kerti székben valami erősen nosztalgikus, mint a hordozható, fekete-fehér tévében vagy a több évtizede kinn lógó falinaptárban. Gyermekkori nyaralót képzelünk magunk elé, atlétatrikós nyolcvanas éveket, borozgatós kegyelmi pillanatokat. Szüretelünk, bográcsozunk, együtt vagyunk. Kollár-Klemencz László második kötete, az A Műanyag kerti székek élete ugyanakkor nem a Goodbye Lenin novellába fordítása.
Az „új” változatból fájóan hiányzik a varázs, hát még a lélek, amit bármikor megkaphatunk az eredetitől.
Ari Aster filmjeiben van valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
Hiába célozza be Claire Denis a Solarist, a Csillagok határán csak zavarosságával tűnik ki.
Felfokozott várakozás előzte meg Octavia Spencer új filmjét, a Mamit, mely az iskolai bántalmazásról is tanít minket.
Molnár Ferenc lírai vígjátékát, a Riviérát ritkán veszik elő a hazai rendezők. Most Benedek Miklós rendezésében látható az Orlai Produkciós Iroda előadásában.
Kedden Budapesten is fellép a '90-es évek tömegpopját meghatározó amerikai fiúbanda. Mi Prágában néztük meg őket múlt szombaton. Szpojlermentes kritika.
Stephen King műve, a Kedvencek temetője a végső búcsútól való rettegést, az elengedés lehetetlenségét mutatja meg.
Te megvédenéd a hazádat? Ezt kérdezi tőlünk plakátján Csuja László dokumentumfilmje.
Mintha csak ott lennénk a jól ismert fővárosi utcákon, tereken és kapualjakban, és mégsem.