Hogyan birkózik meg a szülő által átélt traumával a gyerek, és hogyan talál vissza a nagyszülői örökséghez az unoka? Tanulságos történeteket ismerhettünk meg, amikor a közel ötven éve elhunyt Keleti Márton lányával, illetve unokájával találkoztunk. A tizedes meg a többiek rendezője zsidó származású alkotóként élte túl a világháborút, a negyvenes évek pokláról pedig később, amennyire tehette, hallgatott lánya előtt. A zsidóságot viszont nem adta fel, eljárt a zsinagógába, a Változó felhőzet című filmben pedig foglalkozott is a vészkorszakkal. Lánya, Keleti Kriszta hosszú ideig nem is nagyon törődött az egésszel, bár időnként eljárt zsinagógába, de nem élte meg aktívan az egészet. Szemben az ő gyermekével, Keleti Valentinával, aki egy izraeli úton hallott az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) ösztöndíjprogramjáról, ott tanult meg sok mindent a vallásról, azóta pedig igyekszik majdnem minden pénteken a hitét gyakorolni, szombatfogadást tartani.
Miért is idéztük fel mindezt? Cikkünk megjelenésekor még nem láthattuk Mundruczó Kornél új filmjét, az Evolúciót, ami egészen hasonló témát jár körül. Igaz, a Cannes-i bemutatón már túl voltunk, ami előzetesen meg is lephetett minket. Hiszen csak fél éve, hogy a Netflix bemutatta a Pieces of a Womant, ilyen hamar pedig nem számítottunk új Mundruczó-műre. Az Evolúció kifejezetten gyorsan, töredék pénzből készült el, alapjául pedig a Proton Színházban látható, Wéber Katával közösen írt darab szolgált. A film három részből áll, három generáció életébe pillanthatunk be, így követve azt, hogyan öröklődnek különböző traumák, és hogyan válik idővel jelentésnélkülivé mindaz, ami elvileg bizonyos mértékig meghatározna minket.
Az evolúció folyamatának fontos része, hogy a kezdetben egyszerűbb dolgok egyre bonyolultabbá, összetettebbé válnak, így pedig végül már nem is feltétlenül lesz meghatározó a kiindulópont. Ezt látjuk a filmben is, amiben az unoka, Jonas már Németországban él, németül beszél és próbál többé-kevésbé beilleszkedni, ha ez nehezen is megy neki. Igaz, ezzel nincs egyedül, a problémás háttér pedig inkább az őt szekáló srácokra lesz jellemző. Jonas ettől még szintén nehezen találja, ki is ő, ez folyamatos vita tárgya az anyjával, aki régről cipeli a maga terheit, nem túl szerencsés módon pedig mindezt fián vezeti le. Mi vagy akkor tulajdonképpen, német, magyar, zsidó? - kiáltja neki. Pedig hát nem kell ahhoz pszichológusi diploma, hogy tudjuk, a gyerek csak egy átlagos kamaszfiú szeretne lenni, felfedezve a szerelmet és lehetőség szerint megúszva az iskolai zaklatást. Számára a zsidóság már csak valamiféle kellemetlen-kínos teher, az édesanya által csomagolt flódni és menóra, miközben ő tökéletesen elvan a saját kis világában zombinak maszkírozva, a kedvenc zenéjét hallgatva. Az Evolúció egyik legerősebb része a harmadik, egyszerűen jó figyelni a két kamasz, Goya Rego és Padmé Hamdemir játékát. Egyben ez a legfelemelőbb, legreménykeltőbb rész.
A film első jelenete eközben Auschwitzban játszódik, ahol három takarító igyekszik módszeresen, egyre elkeseredettebben lemosni a mocskot, mind több és sűrűbb hajcsomó-darabot rángatva ki a falakból. A jelenet a hatásmechanizmusát illetően eszünkbe juttathatja a Pieces of a Woman otthonszülős nyitójelenetét. A feszültség és klausztrofób érzés ugyanúgy megvolt, mint az Evolúciónál, Shia LaBeouf és Vanessa Kirby jelenete viszont így is sokkal inkább az agyunkba ég, ha egyszer látjuk. Az Evolúció nyitánya pedig, aminek a végén megtalálják az újszülött Évát, szintén erős, de talán túlzottan is monoton. Egy idő után már csak azt várjuk, hogy derüljön végre ki, hová fut ki ez az egész.
A film második részében a már idős Évát (Monori Lili) és lányát, Lénát (Láng Annamária) látjuk egy budapesti lakásban. Talán ez a film legszínpadiasabb jelenete, kettejük párbeszéde időnként túlzottan teátrálissá is válik, főleg Láng részéről. Monori viszont csodálatos a múltjával számot vető, hol összezavarodó, máskor a kacér ifjúságon nosztalgiázó asszony szerepében. Léna a történet talán legmegviseltebb szereplője, akinek hiába nem kellett átélnie a a holokauszt poklát, mint nagyanyjának, és hiába nem olyan rettenetes körülmények közé érkezett, mint anyja, traumatizáltsága mégis egyértelmű. Leginkább zsidóságával nem tud mit kezdeni, ezzel az egész örökséggel, amit még ennyi idő után is újra- és újra szeretne végigvenni anyjával.
Három generáció története az Evolúció, viszont a Keleti családdal szemben itt nem a hagyomány és a hit felerősödése, visszatérése a végállomás. Kevésbé biztató történet ez arról, hogy amit egyszer megtörtek és majdnem kiirtottak, az utána hihetetlen nehezen fog új erőre kapni, megjelenik a szégyen és az elfojtás, végül pedig a következő generáció már egész másban találná meg önmagát. A traumák egyre öröklődnek, a közös örökség ellenére mégsem találja a közös hangot anya és lánya, majd anya és fia. Valahogy mindegyiknek mást jelent az egész, és ami hirtelen fontossá válik egyikük számára, azt a másik legszívesebben felejtené, vagy egyszerűen csak nem foglalkozna vele. Másféle példát is bőven találunk persze, a zsidó közösségek pedig szerencsére megtartóak tudnak lenni a XXI. század elején, hallani bőven pozitív történeteket Magyarországról, külföldről is. Az Evolúció eközben a megállíthatatlan fejlődés sztorija, a rendíthetetlenül zajló életé, amiben persze rendkívül bonyolult, nyomasztó feladat elrendezni magunkban a múltat, a felmenőinkkel történteket, saját szerepünket az egészben és felelősségünket a jövő alakítását illetően. Erős mű, Mundruczó filmjei közt mindenképp a legjobbak közt a helye.
