Az úgynevezett brit invázió évében – amikor a szigetországi együttesek egyszeriben mind a slágerlistákon, mind a turnékat kísérő őrületben lehengerelték az addig a popipar fellegvárának számító Amerikát – a Beatlesnek csak az Egyesült Államokban hét nagylemeze jelent meg, ebből egy dupla. Igaz, utóbbi egy szöveges sztorimesélő kiadvány, ráadásul a Capitol is kicsit túlzásnak érezhette idővel a Beatlemániát, az az évben utolsóként kiadott album már Beatles ’65 címmel jelent meg.
Ezek a korongok pár hete (borsos áron) díszdobozban újra kaphatók, de a 60. évforduló kimaxolásához tartozik a Disney+-on mostantól streamelhető Beatles ’64 című dokumentumfilm is, amelyet producerként az a Martin Scorsese jegyez (rendező David Tedeschi), aki egyéb érdemei mellett korábban egy George Harrison-portréfilmmel is tanúbizonyságot tett a négy liverpooli iránti rajongásáról. Igaz, a Beatles első amerikai turnéja, egyben berobbanása 1964 elejére esett, pár héttel Kennedy meggyilkolása után – a lemezek újbóli megjelenéséhez időzített filmben szó is esik arról, hogy az elnökgyilkosság sokkja után micsoda felszabadulást jelentett az óceán túlpartjáról érkezettek zenéje. Ami persze korántsem új megközelítés, mint ahogy a turné során folyamatosan az együttes körül forgató Maysles testvérek által rögzített képsorok is ismerősök lehetnek más dokumentumfilmekből.
Azért elhangzik néhány új megállapítás. Például, hogy a Beatles produkciójában úgy volt bőséggel szexuális kisugárzás, hogy közben nem hangsúlyozták férfi mivoltukat. Miközben mindenki hasra vágódott szarkasztikus humoruk előtt, ők maguk csodálkoztak ezen, elvégre Liverpoolban egy buszsofőr is született tréfamester. Mi meg azon a korabeli felvetésen mosolyoghatunk, miszerint jó, hogy az Egyesült Államokban erős a gyermek- és az állatvédelem, de szükség volna felnőttvédelemre is a Beatles által keltett ricsaj és tömeghisztéria ellen. (Ellenpólusként Leonard Bernstein tesz hitet a liverpooliak zenéje mellett.)
A Beatles ’64 abban hoz újdonságot, hogy nem annyira magára a zenekarra fókuszál – noha természetesen őket is sokszor látjuk, illetve megszólalnak ők is, Paul McCartney és Ringo Starr friss, John Lennon és George Harrison archív interjúkból –, hanem az együttes érkezésének az amerikai közvéleményre gyakorolt hatására. Erről mesélnek 60 év távlatából az egykor a szálloda körül sikoltozó rajongók, köztük ismert emberek, akiknek máig tartó személyes élmény a Beatles inváziója. Első amerikai útjuk alatt a liverpooliak találkozhattak az általuk kedvelt amerikai zenészek egy részével (Elvis csak táviratot küldött), de Muhammad Alival is. Az egyik legjobb epizód Jack Douglasé, aki 18 évesen, amatőr zenészként merő rajongásból áthajózott Liverpoolba, ahonnét mondvacsinált okokból kitoloncolták, ami pár napig címlapsztorit jelentett a helyi lapoknak, majdnem egy évtizeddel később pedig John Lennon Imagine című albumán működött közre vágóként. A Beatles-sztori tényleg több, mint az együttes története.
Beatles ’64. Rendezte David Tedeschi, producer Martin Scorsese. 106 perc, 2024, Disney+
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/50. számában jelent meg december 13-án.
