Az egykor a felépítése miatt egekig magasztalt Marvel-moziverzum a Végjáték után egy igen merész célt tűzött ki maga elé: a szeretett és felépített karaktereket (a Végtelen-kövekkel együtt) hátrahagyva új karaktereket szeretett volna bemutatni, felépíteni, majd azokból tovább építkezni. Azonban hat év után bebizonyosodott, hogy ez a „saga” messze nem áll olyan biztos lábakon, mint az előző. Ennek eredménye, hogy a jövőre érkező film előtt idén csak két új csapat lesz, de a Bosszúállók még nem álltak fel azóta. Ez a felépítetlenség különösen Amerika Kapitány karakterénél mutatkozik meg: központi szerep helyett nem kapott többet hat év alatt egy minisorozatban való szerepnél, ez pedig a nézők nagy részét elkerülte. Kevin Feige-ék is érezhették ezt, így az évet szuperhősös szempontból ezúttal az új Amerika Kapitány kezdi, a rendezői székbe pedig a Cloverfield Paradoxont is jegyző Julius Onah került.
A történet szerint Sam Wilson (az egykori Sólyom), miután átvette Steve Rogerstől Amerika Kapitány titulusát, az Egyesült Államok elnökével dolgozik együtt különleges bűnüldözőként. Az egyik ilyen akció után meghívják őket a Fehér Házba, ahol Sam egyik barátja, Isaiah Bradley megpróbálja megölni az elnököt. Utóbbi történetesen nem más, mint Thaddeus Ross ezredes, akinek egyszer már meggyűlt a baja a szuperhősökkel. Ezután Samnek nemcsak barátja nevét kell tisztára mosnia, hanem a háttérben megbúvó szálakat is felderítenie.
Rómának szeretettel – ilyen lett a Gladiátor 2.
A Gladiátor 2 kicsit többet kapott elődjétől az inspirációnál. Cselekményének ismerős sarokpontjaival, illetve felületesen kidolgozott karaktereivel nem igazán tud viszont annak nyomába érni.
Az elmúlt időben talán ezzel a filmmel kapcsolatban volt a legtöbb elvárás a nézők részéről, nem is véletlenül: az előzetesek egy teljesen más első részt ígértek, mint amilyen a 2011-es volt. Az első tesztvetítések miatt a film átesett egy igen komoly újraforgatáson, illetve az is felmerült, hogy ez lesz a legdrágább önálló Marvel-kaland több mint 300 millió dolláros költségvetéssel. A film első percei alapján Kevin Feige és csapata igen komoly igényeket támasztottak a filmmel szemben: az eddig két legégetőbb kérdését a Marvel-univerzumnak szinte azonnal tudomásul veszi a film, hogy aztán az egyiket tegye meg fő történetszálnak.
Az Amerika Kapitány: Szép új világ legnagyobb pozitívuma a látványvilág, ami egy ilyen filmtől el is várható. Az más kérdés, hogy nem feltétlen ennyi pénzért: 180 millió dollárból a negyedik Amerika Kapitány az előző évek Marvel-átlaga felett van, köszönhetően a (csak néhol kilógó, de) korrekt CGI-nak, illetve a Marvelhez képest kreatív operatőri munkának. Az akciójelenetek ehhez mérten korrektül felvettek és izgalmasak, különösen a vége felé lesz a film látványos. A film pörgős tempót diktál, emiatt a 118 perces játékidő közel feleannyinak érződhet. A közelharcos jelenetek terén a látvány mellett a másik erősség a színészi játék, amit beárnyékol a mellékszereplők dominanciája. Harrison Ford egyértelműen uralja a vásznat, a sokadik sci-fi/kaland franchiseban szereplő filmsztár kisujjból képes hozni Thaddeus Ross hadnagy szerepét. Mellette Tim Blake Nelson egy kifejezetten korrekt Sterns professzort alakít a karakter meglehetősen komikus mivolta ellenére.
A filmben már Sólymot játszó Danny Ramirez az, akinek több idő kellett volna a vásznon, hiszen amellett, hogy ő neki volt még ereje a filmben, a tipikus társ karakterében meglehetősen jól működik. Habár szerepük epizódszerűre sikeredett, Giancarlo Esposito és Carl Lumbly mint Sidewinder és Isaiah Bradley még így is meggyőzőek, karaktereik felületes kidolgozása ellenére is.
Azonban itt ki is merül a negyedik Amerika Kapitány, ami csak azért nem lesz rossz film, mert az azt megelőző hírek egy sokkal nagyobb katasztrófát sejtettek. Julius Onah filmje mentes minden rendezői víziótól, több filmes zsáner megidézésével sem képes saját identitást találni magának. A történet emellett próbál több, a Marveltől szokatlan elemet bevonni (például a geopolitikát), azonban érdemben ezeket sem tudja kibontani. A film emellett próbál régi és új karaktereket egyszerre használni, azonban a régiek annyira régiek, hogy nem igazán emlékezhet rájuk az egyszeri néző, az újak pedig a film végére sem kapnak megfelelő kidolgozást.
Inkább préda – ilyen lett a Kraven, a vadász
Habár az emberközelivé tett gonosztevők virágkorukat élik mostanság, van pár olyan karakter, akiknél ez a formula nem működőképes, és közülük Kraven az egyik.
Emiatt a filmben az egyébként előzőleg már kompetenciájukat bizonyítottszínészek sem tudnak sokat kezdeni karakterükkel. Anthony Mackie például beleszürkül Amerika Kapitány szerepébe, ami a színészi képességeinek hiánya mellett sokkal inkább a film hibája, hiszen a Kapitány ebben a filmben főszereplő létére az események sodrában próbál valahogy a felszínen maradni. Továbbá Mackie és Ford közös jeleneteiben is zavaróan nagy a kontraszt a két színész között, aminek eredménye, hogy a Kapitány meglehetősen súlytalan karakternek érződik ezekben a beszélgetésekben. A film legnagyobb vesztese azonban nem ő, hanem Shira Haas, aki az eredeti elképzelések szerint az izraeli Sabra nevű szuperhős karakterét kapta volna, csak a közel-keleti konfliktus miatt ezt a Marvel végül elvetette. Így a film többi részéhez hasonlóan ő is teljesen sótlan lett, ami alól színészi alakítása sem képes mentesíteni.
Az Amerika Kapitány: Szép új világ igen érdekes esettanulmány, ami pont amiatt egyszerre jó és rossz, mert az előzetes várakozásokkal szembemegy: jó, mert a film az előzetes hírekkel szemben messze van a várt katasztrófától, illetve rossz, mert az előzetesek alapján sokkal többet ígért. Habár önálló kalandnak nem rossz, bemutatkozófilmként pedig elmegy, a negyedik Amerika Kapitány végsősoron egy dolog miatt maradhat emlékezetes: ez lett az a film, ami miatt a júliusban érkező Fantasztikus Négyesen még nagyobb lett a nyomás, hogy bizonyítson.
Amerika Kapitány: Szép új világ. Amerikai akció-sci-fi, 118 perc. Február 13-ától a mozikban.
