„Hová fogok kerülni? Mindegy, csak el ebből a pokolból! Félek, átkerülök-e a selejtezésen. Lelkem legmélyén úgy érzem, hogy átengednek. Nem lett belőlem csontváz, testem nem lett rühes, fiatal vagyok. Hiszem, hogy megmenekülök. Utoljára állok meztelenül, majd kezemben tartott ruhával, oldalt kinyújtott karral elsétálok a szelektálók előtt. Utoljára látom dr. Mengelét!”
A napokban jelent meg eredeti formájában Galló Olga, a Népszava egykori tárcaírójának lágernaplója (a fenti részlet innen való), a Tíz hónap Babilon, amelyet Auschwitzban, majd az azt követő szökés és menekülés közepette életét kockáztatva jegyzett le – ebédért kapott „kopott, gömbölyű, citromsárga” ceruzacsonkokkal – és rejtegetett. Galló Olgát 1944 júliusában deportálták édesanyjával együtt Auschwitzba. Anyját rögtön gázkamrába vitték, Olga októberig a birkenaui lágerben volt kényszermunkás, majd egy ezerfős női csoport tagjaként Hochweilerbe szállították. Onnan 1945 januárjában a gross-roseni koncentrációs tábor felé indult meg a menete, de Olga megszökött. Szerb kényszermunkások segítették menekülését, majd francia és olasz hadifoglyokkal közösen próbálta túlélni Breslau (ma Wroclaw) közel három hónapig tartó, 1945-ös ostromát.
Galló Olga hazatérése után két évtizeddel döntötte el, hogy kiadja könyvét, visszaemlékezése azonban áldozatul esett a Kádár-korszak cenzúrájának, évtizedekig csak átszerkesztett, megcsonkított – több mint a felére húzott – verzióját lehetett megismerni. Galló Olga fáradhatatlan küzdelmének eredményeként 1978-ban magánkiadásban jelenhetett meg naplója; a szerző örököse, unokája, Fullajtár Andrea jóvoltából pedig a visszaemlékezés most először teljes formájában is olvasható. Annál a Magvető Kiadónál jelent meg a Tények és Tanúk-sorozatban, amely 1966-ban „a mű szemlélete” miatt nem vállalkozott a kiadásra. Galló Olga küzdelmeiről Fullajtár Andrea előadást is készített, a Tíz hónap Babilon-ügy című monodrámát, amely a könyv kéziratának és a szerző levelezésének felhasználásával született meg, a budapesti Gólem Színházban mutatták be.
Két idősík fut egymás mellett, az életért és igazságért folytatott küzdelem pillanatai váltják egymást. Látjuk a fiatal Galló Olgát, akinek „nincs jelene, csak múltja”, a nőt, aki a túlélés érdekében szenvedélyesen kapaszkodik a háború előtti életébe, majd megjelenik előttünk egy tettvágytól fűtött, de a valósággal való szembesülés által egyre keserűbbé, cinikusabbá, megtörtebbé váló asszony. Ahogy Galló Olga átható erővel, a reménybe kapaszkodva, mégis a tényekre fókuszált objektivitással rögzíti az átélt borzalmakat, Fullajtár Andrea is végtelen érzékenységgel, de magától eltartott hűvösséggel meséli el nagymamája harcát.
Az előadással Fullajtár Andrea beteljesíti nagyanyja küldetését, és a nagyközönség elé tárja az embertelen és elembertelenítő rendszerek pokoli működésmódjának történetét. A Tíz hónap Babilon-ügy egyszerre fájóan személyes és rémisztően univerzális: Galló Olga sorsa a huszadik század tragédiáit, így Magyarország történelmének egyik legsötétebb időszakát idézi fel, és figyelmeztet rá, hogy a múlt valójában sosem múlik el.
A Tíz hónap Babilon-ügy. Gólem Színház. Rendező: Borgula András
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/5. számában jelent meg január 31-én.
