A tavalyi év legjobb magyar filmjei egyértelműen a Larry, illetve a Hat hét voltak. (De fontos említeni a Magasságok és mélységeket, a Veszélyes lehet a fagyit, a Zanoxot és a Kilakoltatást is.) Ehhez képest sajnálhattuk, hogy Szakonyi Noémi Veronika drámája csak néhány vetítést ért meg. A tévéfilmes gyártási folyamat miatt nem is volt biztos, hogy elér végül a mozikba. Szerencsére másképp lett, a mostani bemutató után sokan már az idei kedvenceik között említhetik majd az örökbefogadós drámát.
Pedig nem könnyű a Hat hetet nézni. Nem könnyű, de épp ezért is maradandó élmény. Az érettségi előtt álló Zsófinak a szülés után hat hete van eldönteni, örökbe adja-e tényleg újszülött lányát, vagy mégis maga nevelné fel. Papíron legalábbis ennyi áll rendelkezésére. A néhány éve nálunk is bevezetett szabályozás pedig még inkább megkavarja az amúgy is fájdalmas folyamatot. Nem jöhet ki igazán jól belőle senki.
A néző viszont már csak olyan, hogy hősöket és antipatikus karaktereket keres magának. Egyiknek szurkolna, másiknak kevésbé. Ha ellenérdekelt felek vannak, még inkább. De vannak itt tényleg? Nyilván mindenki csak a legjobbat szeretné. Önmaguknak és a gyereknek is. Mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy bár szívesen választanánk oldalt, de mindenkivel együttérzünk, mindenki boldogulásáért szorítunk.
Jellemző filmes toposz, hogy szűkös határidő áll rendelkezésre, azalatt kell meghozni egy döntést, közben bizonyos jellemfejlődésen keresztül menni. A Hat hét azért is fordítja ki ezt magából, mert itt igazából nincs jó döntés. Megyünk egy olyan megoldás felé, amely inkább csak még több fájdalmat tud hozni. Nézőként pedig, ha az elején idegenkedünk is dühétől, a végére azért feltehetőleg megszeretjük Zsófi alakját. Román Katalin egyszerre dühös és érzékeny, végig szuggesztív alakítása gondoskodik erről. Közben Járó Zsuzsa, Balsai Móni és Mészáros Gábor szintén nagyszerűek a mellékszerepekben. Megértjük az alkoholista, labilis, unokára vágyó anya fájdalmát és zavarodottságát, az örökbe fogadó szülőkét szintén.
Ennyi sok megértés után pedig nehéz szívvel állunk fel, és valami olyasmit gondolunk, amit igazából sokkal többször kellene az életben: nem tudjuk, mit kellene tenni. Nincs a kezünkben a bölcsek köve. Igyekezhetünk a lehető legjobban eljárni, próbálhatunk minden szempontot alaposan körüljárni. De ettől még gyarló, bukdácsoló emberek maradunk a végén is.
Hat hét. Magyar filmdráma. március 23-tól a mozikban.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/12. számában jelent meg, március 24-én.
