Az elnök eltűnése (The President is Missing) annyi titkot fed fel az amerikai kormányzatról, amennyit a Rózsaszín Párduc a franciáról – írta az Egyesült Államok 42. elnökének, Bill Clintonnak a júniusban megjelent regényéről szóló kritikájában a The Washington Post. A kötetet ketten jegyzik, Clinton mellett, James Patterson, bestseller szerző, aki arról híres, hogy a legtöbb könyvének a társszerzője, egyúttal pedig többek között arról is, hogy Stephen King azt mondta róla: borzalmas író.
A politikai thrillernek hirdetett könyv azonban sajnos, közel sem annyira izgalmas, hogy thrillernek lehessen nevezni. Ráadásul, mivel – félig – egy volt amerikai elnök írta, jogosan várhatnánk politikai hitelességet, de sajnos hiába, ahogy erre a The Washington Post kritikája is finoman utal.
A közhelyekkel teletűzdelt történet az Egyesült Államok elnökét mutatja be, ahogy egy kibertámadást próbál megakadályozni az ország ellen. A sztori szerint rossz emberek – természetesen Amerika örök ellenségei, az oroszok és/vagy dzsihadisták – egy internetes vírust engedtek szabadjára, ami kitörli az ország összes pénzügyi, jogi, és orvosi adatait. A könyvet olvasva az embernek könnyen támadhat olyan érzése, hogy a szerzők szeretnék, ha a főszereplőt, Jonathan Lincoln Duncant, Clintonhoz hasonlítanák. Hiszen mindketten egy déli államnak voltak a kormányzói, a jogi tanulmányaik közben ismerték meg a feleségüket, mindkettőjüknek egy lánya van és mindketten egy korábbi kiváló amerikai elnök nevét viselik középső névként. A képzeletbeli Duncan mellett Clinton ugyanis William Jefferson Blythe III néven látta meg a napvilágot.
Folytatva a közhelyeket, a történet szerint Duncan elnök, egy a negyvenes éveiben járó, intelligens, jóképű, George Clooney-san – vagy mondhatnánk Bill Clinton-osan – őszülő férfi, vonzó mosollyal és remek humorérzékkel, valamint háborús hős, ahogy azt az amerikai filmekből is már megszokhattuk. A könyv egyik jelenete közben bölcsnek és figyelmesnek is próbálja beállítani az elnököt, de talán pont az ellenkezőjét éri el vele. Duncan elnök ugyanis kiszabadul a Fehér Házból, álruhát ölt magára, és így találkozik egy hajléktalan, mozgássérült veteránnal. Kellemesen elbeszélget vele a háborúról, vesz neki egy szendvicset, majd éleslátóan moralizál egyet a veteránok szociális helyzetének problémáiról. Kevés ironikusabb szituáció van ennél, mivel nem egy átlagembert látunk, aki beszélgetett, majd egy kis étellel kisegített egy hajléktalan volt katonát, hanem az Egyesült Államok elnökéről, aki voltaképpen felelős azért, hogy ezek az emberek – a fegyveres konfliktusok következményeként – poszttraumás stressz zavarban szenvednek, és az utcán élnek.
A történet legérdekesebb aspektusa viszont mindenképpen az, hogy a könyvben szereplő hatalmi pozícióban lévő karakterek többsége, így a Fehér Ház kabinetfőnöke, az alelnök, az FBI- és a CIA igazgatói, az izraeli miniszterelnök, a hekker, aki a vírust létrehozta, mind nők. És csak, hogy a klisét fokozzuk, a történetben szereplő egyik „dögös” bérgyilkos is nő. Ezek után érdekes belegondolni, hogy a könyvet az a Bill Clinton írta, aki lássuk be, híresebb a nőkkel való sajátos kapcsolatairól, mint az elnökségéről. Ha sem izgalmasnak, sem érdekesnek nem mondható a történet, legalább annyi célja van, hogy végigolvashatjuk benne Clinton Canossa-járását.
A közeljövőben egyébként akár mozgóképben is végignézhetjük a sztorit, mivel a Showtime filmstúdió már megvásárolta a jogokat a televíziós sorozat adaptációhoz. Aki azonban szeretne jobban elmélyülni a kiberbiztonság témájában, annak inkább a kanadai író, Cory Doctorow könyveit érdemes elővennie, akit még Edward Snowden is olvasott Hongkongban, mikor átadta az NSA titkos dokumentumait a The Guardian újságírójának, Glenn Greenwaldnak.
Bill Clinton–James Patterson: Az elnök eltűnt, 21. Század Kiadó, 3990 forint Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
