Csáki László animációja a tökéletes példa arra, hogy a magyarságot megmutatni elsősorban szerelemprojektekben, nem pedig milliárdos presztízsmunkákban lehet.
Kritika
Mesterházy Balázs verseire is áll, hogy bár a saját halál számba vétele végigvonul a kezdeti és későbbi verseken, de igazán szorongatóvá az évek múlásával válik.
A Tökéletes napoknál szívderítő filmet rég láttunk a mozikban. Wim Wenders még nyolcvanhoz közel is képes nagyot alkotni.
A Radnóti Színház Oidipusza Robert Icke Szophoklész-átirata nyomán kortárs környezetbe helyezi a tragikus hős mítoszát, Szikszai Rémusz rendezése fájdalmas igazságkereséssel írja felül az egyszavas gyalázkodássá züllesztett magyar politikai propagandát.
A 2016-os Ernelláék Farkaséknál című filmből ismerős színészek nagyrészt visszatérnek a Kálmán-napban, ráadásul könnyen felfedezhetünk rokonságot az egyes szereplők között.
Lise Meitner nevéhez (is) fűződik a XX. század egyik legnagyobb tudományos mérföldköve, a maghasadás felfedezése, mégsem kapott elismerést teljesítményéért. Ezen a konfliktuson alapul A Díj című darab.
Büszkék lehetünk magunkra, Magyarország nélkül aligha készült volna el az HBO új sorozata, a már itthon is debütált A rezsim.
Szembesítések és szembesülések során jutunk egyre mélyebbre a párkapcsolati, a házastársi és az apai pokolban – a Lavinát, Ruben Östlund mesterművét állították színpadra a Belvárosi Színházban.
A Most vagy soha az lett, aminek szánták: tisztes középszer, akciójelenetekkel tűzdelt kalandfilm, ami nem tesz hozzá sem a Petőfi-képünkhöz, sem a magyar filmművészethez.
Az amerikai drámairodalom klasszikusára soha el nem múló érvényű remekműként tekintünk, de milyen kapcsolatot találhatunk ma Miller hősével?
Fel lehet-e fűzni egyetlen erős ötletre egy egész filmet?
Nőkre cserélték a férfiakat, így mentenék meg a True Detective-sorozatot – de félő, hogy az emancipáció helyett a haszonszerzés elve diktál.
Boross Martin filmje, a Nyersanyag a fogalmatlan jóemberkedés kegyetlen kritikája. Szembesít azzal, hogy a segítő szándékában biztos értelmiség milyen sokat tud rontani az amúgy sem rózsás helyzeten.
Feminista tanmeseként is tekinthetnénk Jorgos Lantimosz (Yorgos Lanthimos) legújabb filmjére. A Szegény párák 11 jelölésével az idei Oscar nagy nyertese is lehet.
Egy sötét, mélyre temetett családi titok, amely váratlanul tör a felszínre, és kérdőjelez meg minden múltbeli és jelenben történő tettet. Tasnádi István drámáját az Orlai Produkciós Iroda mutatta be.