Az erőszak az élet része, tudja ezt minden férfi. Rajtam kívül – mondja Horváth András Dezső regényének főhőse, aki a szorongás, megfelelési kényszer és kötődési problémák között vergődve próbál túlélni. A Leányvállalat Kiadó gondozásában tavaly megjelent regény egyszerre szól az Y generáció útkereséséről, a traumafeldolgozásról, az intimitás sokféleségéről, alkohol- és potencianövelő-függőségről és az apákhoz fűződő törékeny viszonyról. A könyvből most előadás készült, a Deés Enikő által színpadra alkalmazott monodrámát az Orlai Produkció égisze alatt mutatták be a budapesti Jurányi Házban Dékány Barnabás főszereplésével.
Egy hatévesen látott Kuroszava-film, amelyben csoportosan erőszakolnak meg egy nőt, egy előzmény nélküli, megrázó utcai késes támadás, majd az ebből fakadó poszttraumás stressz alapjaiban változtatja meg a huszonéves főhős nőkhöz és a testiséghez való viszonyát. A „kozmikus magányban” kínlódó srác a kálváriához hasonló stációkon halad végig: merevedési zavarai miatt először elutasítja a szexualitást („bocs, biztos a pia”), majd egyre tárgyiasítóbbá válva úgy váltogatja a nőket, mint más a fehérneműjét. Értelmüket vesztik a nevek, az arcok egyre inkább elmosódnak, a nők testrészekre redukálódnak, a nagy szerelmek is elhomályosulnak, pedig a lelke mélyén a fiú nem vágyik másra, csak a tiszta szerelemre. De van-e rá esélye még az életben?
„A szex bizalom” – teszi egyértelművé Csákányi Eszter hangján a szexuálpszichológus. A darab érzékenyen beszél a világba vetett őszinte bizalom elvesztéséről és egy életen át tartó nehézkes visszaépítéséről, ami az egyre inkább káosz uralta 21. században még kilátástalanabb feladatnak tűnik. A testiségen túl a történet másik fontos motívuma az apa-fiú viszony és annak hiánya. A főhős két hosszú évtizedig csak a dühöt hordozza magában apjával szemben, de a pszichológus tanácsára, félretéve minden fájdalmát, végül felveszi apjával a kapcsolatot, hogy megtudja, valójában ki is ez az ember. Ez a szembenézés pedig segít, hogy önmagát is jobban megértse.
Egy monodráma mindig komoly kihívás a színésznek, de Dékány Barnabásnak különösen nehéz dolga van, nemcsak egy karaktert kell megformálnia (játéka végtelenül érzékeny, amiben az egész generáció küzdelme benne van), de az egész miliő megteremtése is rajta áll vagy bukik. Szöveget mond, zenél, videókat, hangeffekteket játszik be. Kilencven perc koncentrált figyelem, amelynek minden egyes pillanata tökéletes ütemérzékkel – lüktetéssekkel és lassulásokkal – követi egymást.
Horváth András Dezső: Legjobban a nőktől féltem. Színpadra alkalmazta: Deés Enikő. Rendező: Georgita Máté Dezső. Jurányi Ház. Tizennyolc éven felülieknek
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/7. számában jelent meg február 14-én.
